1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
22 M A TVANÜDIK ÜL É S. ne] rncg kisebb arsnaL kellene lenni, ca ezt a’ Fő Rendek is észrevételeiknek végén megérintették, a’ Veszprém Vármegyei Követnek {előadását elfogadták; és ezekhez tsatolták még magokat, űtasittásaiknak világos értelme szerént Thurócz, Cgolsa, Csanád, Csongrád, Arad, Marmaros, Temes, Szerem Vármegyéknek, az Esztergomi Fő Káptalannak , és-Sopron, s’ Szabadka \ árosoknak Kövctjei. — A’Szabolts, Heves, Szepes Vármegyéknek Követjei sem az 1802-diki, sem az 1?g2-diki Só árát nem említtetni , hanem tsak azt kérni javasolták, hogy az időnek környűlállásaihoz képest szabaliasson ujj ára a’ Sónak, mellynek nem tsak felemelésére, hanem leszállítására is Jussa van az Országnak, mellyre, minthogy a’Fő Rendek is ezélozni látizanak, az egyik Abaúj, és Szerem Vármegyei, úgy a’ Lótse \ árosi Követek is reá állottak. — Az 17Q2-diki Só árának kívánása inellett ellenben megmaradtak: az első-Veszprém N ármegyei Követ, mert a’ Só Bányák az Ország tulajdonai, a’Jóvedelem azokból a’ Királyé, de a’ Só árának meghatározása az Ország Gyűlésnek Jussa, és így midőn a’ Diaelán kívül, a’ a’ Kormányszék által több ízben felemeltetett a' Só ára, - a’ Törvényhozó hatalom sérteltetett, mellyel az Ország Rendéinek megnyugtatására orvosolni kell. Azonban nem orvosoliatik azzal, ha az 1802-dik esztendei árára viszsza állíttat ik , mert az Ország lakossai most nintsenek ollyan állapottal, mint 1802-ben voltak, a’nép igen »sekély tehetséggel bír, a’ Termesztménveknek 1802-ben legalább is kétszer annyi arrok volt, mint inosj; de még az 1802-ben a’ Só árrához adott emelek a Statusnak akkor volt szükségei* pótolására ajánltatott, azon szükség és környulallások pedig már megszűntek. — Akkor Banco-ezédulák voltak folyamatban, most pedig ezüst pénz-ti’ Comitatus Veszprémier.sis adstipulabantur. — In eandem | lare sententiam , aeque ductu Instructionum suarum, concesserant, Comitatuum quoque Thurotz, Ugocha, Chanád, Chon*grád, Arad, Temes et Syrmiensis, nec non Metropolitani Capituli Strigonieusis, L. Regiarumque Civitatum Soproniensis et M. Theresiopolitanae Ablegati. — Nuncii contra Comitatuum Zabolchicnsis, Hevesiensis, et Scepusiensis, quum ex competente Comitiis Jure, Salis pretium, pro ratione adjuncto*, rura, perinde imminui ac augeri possit, hinc nec Anni 1802. nec i7q2. Salis pretium memorari, ast id unice postulari yToluerant, ut pro ratione modernorum adjunctorum, novum deligatur.— Propositioni huic, quum ad mentem Excelsorum Procerum inclinare videretur, Comitatuum Abaujváriensis, et Szathmáriensis , Civitatis item Leutschoviensis'Ablegati acquieverunt. — Comitatus interim Vesprcmiensis alter Nuncius, pretio Anni 17Q2. inhaerendum esse existimabat, affirmans, proprietatem fodinarum Salis, esse penes Regnum, ac solos proventus Regi esse cessos; Jus vero pretium illius determinandi, Regni Comitiis competere; — interven»a repetitis vicibus extracomiiiali Salis pretii elevatione. Jus Legislativae potestatis fuisse laestim, quam laesionem, ad tranquillandos Regnicolarum animos, reparare oportet; — At vero, per resiabiliendum Anni 1802. pretium, laesionem haud quaquam reparari; inde enim ab* Anno 1802. facultates Regnicolarum notabiliter decrevisse, pretiumque Productorum, moderno majus dupplo fuisse; — adjectam vero Anno illo Auctam, pro tegendis illius temporis Status necessitatibus fuisse oblatam , necessitates vero, et circumstantias illas jam cessasse; — circulantem eotum pecuniam, Schaedas Bancales constituisse, mine autem
