1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 47. ülés
javaslót! változtatásra a’ Státusok reá állam* nem akartak: mert a’ 8. 17jl Articulus szerint, minden a’ sarkalatos jussok ellen való rendelések egyenesseri: pro nullis haberi debent., — A* Heves \ ármegyei követ azon szavakat: Onus quodpiam certum et continuum, kihagyattatni, vagy feltseréltetni kívánta, mivel ebből azt lehetne következtetni, hogy bizonytalan, és nem mindég tartó terheket lehetne az Egyházi Kendre kivetni; ’s e’ mellé állott a’ Posony Vármegyei követ is; mert itt az állít!ás általlyán fogva minden akár bizonyos, akár bizonytalan, akár maradandó, akár ideig óráig tartó terhekre, még ha maga az Egyházi Ilcnd is benne megegyezne , kiterjed. E’ részben az Elölülő úgy világosította azirás értelmét, hogy az Egyházi Rendnek megegyezéséből nem elleneztetik a’reá vetendő teher, ha az nem bizonyos és nem maradandó leend, hanem tsak abban van az ellenkezés, hogy az Egyházi Rend se egyezhessen az illyetén terhek viselésében, ha azok bizonyosok és maradandók lennének. — De a’ Heves Vármegyei követ azt vetette ellen, hogy Ország Gyűlésén kivúl, önkényes megegyezésből, minden subsidiumbéli ajánlások törvény szerint tiltva vágynak, és az az Egyházi Rendről is értetődik. Azért nem lehet az ő megegyezésekből is, sem bizonyos, sem bizonytalan, sem maradandó, sem ideig óráig tartó terheknek elválolását megengedni. — Alellynekugyan a’Borsod Vármegyei követ ellen mondott, hogy az előhozott törvényt nem lehet az Egyházi Rendnek, az ő Jószágaik czéljához képest teendő önkényes ajánlásokra érteni. Mind ezeknél fogya tehát a’ Státusok az értelmet világosabban kifejeztetni kívánván, a’ Szabolts Vármegyei követnek javallása szerint a’ aquieverunt, quod sensu art. 8. 17-0 Cardinalibus Juribus adversae disposiliones pro nullis haberi debeant. — Cottiis Hevesiensis Ablegatus, verba: onus quodpiam certum et continuum exmitti, vel alia substitui optabat, quum inferri possit, onus incertum et instabile Clero inponi utique posse; quod et e voto erat Cottus Pestiensis Ablegati; dictorum enim sensus ad omnia indiseriminatim refertur onera, seu illa continua sint, seu transitoria, etiamsi Clerus illis aquiescat. — Verum Praeses genuinum dictorum sensum illum esse dicebat: quod onus quidem, si certum et continuum non fuerit, cum assensu Cleri eidem imponendum non difficultetur, verum oneri certo et continuo, nec ipse Clerus assentiri valeat. — Obvertebat ad haec, Cottus Hevesiensis Ablegatus, benevolam subsidiorum oblationem, per Regni leges vetari; — iisdem legibus Clerum quoque ligari; — adeoque nec per illum onera, seu certa et incerta, seu continua et temporanea benevole assumi posse. — At Cottus Borsodiensis Ablegatus, negabat provocatas leges, ad facienda per Clerum talia benevola oblata applicari posse, quae destinationi bonorum ecclesiasticorum exasse respondent. — Scopo ideo evitandae omnis ambiguitatis, juxta projectum x\blegati Cottus Szabolchiensis, in quaestione vertenti expressioni substituta est sequens: nullum legibus adversum, sive transitorium , sive certum et continuum onus. 127 * I
