1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1925 / 1. ülés

6

E L S Ö Ü L É S;

gyeivel? meg hódúit. — Nem is fog tehát megtsalni azon édes reménység, hogy Valamint eddig hasonló Nemzeti ünnepek foganatos Tanátskozásoknak voltak bevezetői, úgy a’ mostani — töbh mirt nyúltz száz Esztendei Hazai Történetből merített szerentse's auguri um inai — kezdendő koronázás, olly dutso kimenetellel, olly hasznos I örvényeknek hozásával log heíej'eztetni; mell vek által Első Sz. Királyunknak Kernek alkotása megerósítetvén, Hazánk’ minden rendű lakósinak boidogságokra fog gyarapodni, ’s késő o'nokákra épségben által szállani.

A’ Koronázásoknak jó szerentsét jövendölő hetséről. ’s a' Fejedelmet népéhez szorossabbaii foglaló érdeméről szólván, el nem múlathatom, hogy önnön Magának f elséges Urunknak diitsösséges koronázt áfásáról ne emlékezzek, mellyet () Felsége azon nevezetes i7p2dik Esztendőben Júniusnak ^dikán költ Kegyelmes Kesohitiója által tett minden Magyarnak örök emlékezetére méltóvá. — Közelebbi endekezeiben vagyon még, bogy az előbbi dulsősségescn uralkodó második Leopold ( sászárnak Királyi Kötés Leveíe nemű nemű kétséget hagyván fel, a' koronáztat ásnak kötelességéről, azon kiszabott üdőre nézve, mellvet maga Leopold Császár ü Felsége határozott vala meg: a’ legbuzgóbb óhajtások volt nz Ország Rendjeinek, hogy ezen kétség megvilágosilassék, az ezt kifejező szavai, a’ Királyi Kötés Levélnek határozottabban ejt essenek ki; de más foglalatú inaugura le Diplomát törvényesen nem kívánhatván, elhalgatták buzgó óhajtásokat, s lsendes bizodalonnnat várták kívánságok’ telly csúcsét. — A- zomban I' ijedelmünknek nagy lelke betsben tartván a’ Nemzet képviselőinek benne helyheztett határtalan bizodalmokat, tulajdon maga indulatjából önként telly esitette a’ méltó kívánságot, ’s a- koronáztatásnak, a’ ki

ci illa fallemur spe, quod voluti hűé1 duin similia Nationis solennia efíicacissimarum consultationum fuerunt auspicia , sir praesens felici ab octo et quod excedit saeculis petito aügurio — inchoanda Coronatio tani glorioso exilii, taroque uüliiim legum sanctione, sint concludenda, quibus insignis haec Divi Protoregis Nostri institutio ohlirmata. ad felicitatem omnis Classis Regni Civium incrementa capiat, et ad seros posteros integre transmittatur.

Dum de felici hoc Coronationum augurio, pretiosoque earmn Regem, et populum lirmius nectendi merito proloquor, non possum intermittere: quin gloriosae Coronationis Ipsiusmet Angustissimi Domini Nostri memoriam ser» .* ' l

nlone renovem, quam Sua Majestus SacratissiiAa, edita memorabili iiia ddto 3. Junii Anni 1792 Resolutione reddidit omnis Hun gari perenni, grataque recordatione dignissimam. — Rec'enti or est memoria praecedentem Augustum Imperatorem Leopoldum II. in Diplomate isiaugurali djibium quodpiam reliquisse, circa suscipiendae Coronationis tempus, quod ipse in legibus praestituerat. Ardentissimum luerat Regni Statuum desiderium, ut ambiguitas haec tolleretur, verbaque obligationem hanc ehunciatura, clarius exprimantur, sed quum Diploma diversi a priori tenoris postulandi ipsis jus non esset, silentio presserunt ardentissiiqum animi desiderium, tacitaque cum fiducia operiebantur votorum complementum. — \t vero magnanimitas Regis Nostri illimitatam Statuum Regni fiduciam in se repositam in pretio reponens, justum eorundem desiderium, proprio animi motu ultro explevit: Cxpressitque in Diplomate innugurali verbis dubium 11011 recipientibus Coronationis obligationem, cum