1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1925 / 1. ülés

SESSIO P R I M A. Szabott iidovel szorosabban megbatá­rozott kötelességet a’ Királyi Kötés Le­vélben, kétséget nem szenvedő sza­vakkal fejezte ki; és igy inaugurale Diplomáját — mint ezen világos ki­fejezésekkel elsőt — Törvény Köny­veinkben örökösítette, ’s a’ legjeles­­sebb tanúságát adta, hogy édes Ha­zánknak ősi alkotmányát nem tsak szorosan megtartani, sőt a’ Nemzet­nek méltó kivánsági szerint gyarapí­tani kívánja, a’ benne helyeztetett bizodalmot pedig Fejedelmi nagy lel­­hűséggel viszszonozni tudja. Ezen ritka jutalmát a’ köllsönüs bizodalomnak a’ Tekintetes Karoknak, és Rendeknek emlékezetekben hoz­ván, megengedik nékem, hogy azt ez úttal is különösön ajánljam. — — Kü­­lömben ugyan nem szándékom, a’ Tekintetes Karokat, c's Rendeket azon figyelmetességehrc emlékeztetni, mel­­lyeknek szőlős megtartások nélkül a’ Törvényhozó Tanátskozás rendes, e­­lőmenő, és foganatos nem lehet. — Mert ha körül tekiniek ezen nagyér­demű Férfiaknak Gyülekézetjekben, kiket hazafi Társaiknak választások, ’s bizodalmok az Országnak minden részeiből ide kiküldött, és kikhez né­kem most szóllani szerentsém vagyon, koránt sem tarthatok, hogy helyes ta­­nátskozással, ’s bolts Törvények’ ho­zásával, a’ jelen való Ország Gyűlés­nek czélja el ne éreitessén, ’s annak Örök hálát érdemlő emlékezete a’ ké­ső maradékra ne hagyathasson. — Mi­vel pedig ehez ködömben el nem juthatunk, mint a’ Tárgyaknak elő adásában gondos előre nézéssel, a’ megfontolásban egyenességgel, ’s mér­tékletességgel, — a’határozásban böl­­tsességgel, ’s eg\gyetértéssel — a’ Fe­jedelemhez pedig hivséggel, ’s bizo­­zodalommal; hogy is kételkedhetném, hogy a’ Tekintetes Karok, és-Rendek önnön magoknak, és ezen régen várt jeles alkalmatosságnak, mellyen ama praestitutione temporis dissertius de­terminatam, Dipl omaque suum inau­gurale — hac cum disserta obligatione primum , ac unicum , in Codice No­stro reddidit memorabile; ediditque luculentum documentum, quod avitam Patriae Nostrae Constitutionem non modo firmiter servare, quin ad justa Gentis Vota augere paratus sit, loca­tam vero in se fiduciam regia cum ma­gnanimitate reciprocare novit. Duin insigne hoc mutuae fiduciáe proemium in memoriam revoco, da­bunt Inclyti SS. et ()(). veniam, ut fidu­ciam. hac quoque vice impensius com­mendem. Ceterum non est animus Inclytos SS. et OO. eorum reflectere, quorum sine exacta observatione Con­sultationes Nostrae nec recto progredi ordine, nec maturare, nec denique successu gaudere possunt. — Circum­spicienti enim mihi, et ad Ő irofufn, quos suffragia popularium ex omnibus Patriae Oris huc excivit, consessum verba facienti, nullus potest esse me­tus, ne et bene in medium consulen­do, et sapienter leges ferendo, prae­sentium Comitiorum tam scopus attin­gatur. quam grata memoria serae po­steritati commendetur. — Ouod cum secus obtineri non possit, nisi in pro­ponendis rebus prudentia, in expen­dendis aequanimitate, et moderatione, in concludendis sapientia et concordia, ergaque summum Imperantem fide, et fiducia; quis putet Inclytos SS. et OO. sibimet Ipsis, et tantae, dudumque ex­spectatae harum virtutum in commune bonum exercendarum occassioni de fu­turos ?

Next

/
Thumbnails
Contents