1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1925 / 1. ülés
SESSIO P R I M A. Szabott iidovel szorosabban megbatározott kötelességet a’ Királyi Kötés Levélben, kétséget nem szenvedő szavakkal fejezte ki; és igy inaugurale Diplomáját — mint ezen világos kifejezésekkel elsőt — Törvény Könyveinkben örökösítette, ’s a’ legjelessebb tanúságát adta, hogy édes Hazánknak ősi alkotmányát nem tsak szorosan megtartani, sőt a’ Nemzetnek méltó kivánsági szerint gyarapítani kívánja, a’ benne helyeztetett bizodalmot pedig Fejedelmi nagy lelhűséggel viszszonozni tudja. Ezen ritka jutalmát a’ köllsönüs bizodalomnak a’ Tekintetes Karoknak, és Rendeknek emlékezetekben hozván, megengedik nékem, hogy azt ez úttal is különösön ajánljam. — — Külömben ugyan nem szándékom, a’ Tekintetes Karokat, c's Rendeket azon figyelmetességehrc emlékeztetni, mellyeknek szőlős megtartások nélkül a’ Törvényhozó Tanátskozás rendes, előmenő, és foganatos nem lehet. — Mert ha körül tekiniek ezen nagyérdemű Férfiaknak Gyülekézetjekben, kiket hazafi Társaiknak választások, ’s bizodalmok az Országnak minden részeiből ide kiküldött, és kikhez nékem most szóllani szerentsém vagyon, koránt sem tarthatok, hogy helyes tanátskozással, ’s bolts Törvények’ hozásával, a’ jelen való Ország Gyűlésnek czélja el ne éreitessén, ’s annak Örök hálát érdemlő emlékezete a’ késő maradékra ne hagyathasson. — Mivel pedig ehez ködömben el nem juthatunk, mint a’ Tárgyaknak elő adásában gondos előre nézéssel, a’ megfontolásban egyenességgel, ’s mértékletességgel, — a’határozásban böltsességgel, ’s eg\gyetértéssel — a’ Fejedelemhez pedig hivséggel, ’s bizozodalommal; hogy is kételkedhetném, hogy a’ Tekintetes Karok, és-Rendek önnön magoknak, és ezen régen várt jeles alkalmatosságnak, mellyen ama praestitutione temporis dissertius determinatam, Dipl omaque suum inaugurale — hac cum disserta obligatione primum , ac unicum , in Codice Nostro reddidit memorabile; ediditque luculentum documentum, quod avitam Patriae Nostrae Constitutionem non modo firmiter servare, quin ad justa Gentis Vota augere paratus sit, locatam vero in se fiduciam regia cum magnanimitate reciprocare novit. Duin insigne hoc mutuae fiduciáe proemium in memoriam revoco, dabunt Inclyti SS. et ()(). veniam, ut fiduciam. hac quoque vice impensius commendem. Ceterum non est animus Inclytos SS. et OO. eorum reflectere, quorum sine exacta observatione Consultationes Nostrae nec recto progredi ordine, nec maturare, nec denique successu gaudere possunt. — Circumspicienti enim mihi, et ad Ő irofufn, quos suffragia popularium ex omnibus Patriae Oris huc excivit, consessum verba facienti, nullus potest esse metus, ne et bene in medium consulendo, et sapienter leges ferendo, praesentium Comitiorum tam scopus attingatur. quam grata memoria serae posteritati commendetur. — Ouod cum secus obtineri non possit, nisi in proponendis rebus prudentia, in expendendis aequanimitate, et moderatione, in concludendis sapientia et concordia, ergaque summum Imperantem fide, et fiducia; quis putet Inclytos SS. et OO. sibimet Ipsis, et tantae, dudumque exspectatae harum virtutum in commune bonum exercendarum occassioni de futuros ?
