1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1925 / 24. ülés

huszonnegyedik ülés. $04 munka a’ Felírásnak bazissáúl szolgál­na. abban nem tsak az írás módját, hanem egyes kifejezéseket is változ­tatta tni kívánván, e’ végett ezen Javal­latot czikkelyenként felvenni rendelte, hogy a’ hol mi észrevétel vagyon, az megjegyeztethessen. Olvasván tehát a’ Nádor Ispanyi ítélő Mester az első czikkelyt, eleitől fogva, egész a’ szavakig: clementer re­cognoscat, a’ hol a’ köszönetnek első kifejezése vagyon, ezt az Előlülő a’Fel­írásban bővebben és nagyobb tiszte­lettel nyilatkoztattatni, és még arra is kiterjesztetni vélte, hogy Eő Felsége a’ Nádor Ispányi Törvényes közbenjá­rást, úgy mint különös Honnyi Rend­tartásunkat, Királyi figyelmetessége e­­lőtt betsben lenni jelentvén, ez által Constitutiónk eránt való hajlandóságá­nak új bizonyságát adni méltóztatik; melly valóban köszönetét érdemel. — Továbbá minekutáiina Eő Felsége vi­lágosan kimondja azt, hogy az előbbi Királyi Válasznak azon kifejezései, mel­­lyek az Ország Rendéinek aggodalma­kat szerzettek, nem az ó princípiumai, hanem tsak az előtörténeteknek histó­riai ábrázolatára valók, már most mi nem állíthatjuk az ellenkezőt; azért azon szavakat: non modo principia in B. Resolutione diei 9 - nae Novembris manifefiata , más kifejezéssel feltse­­réltetni javallottá. Mellyek bellyett te­hát tétetett: non modo ea benignae Resolutionis de 9-na Nov. verba, e quibus SS. et 00. sollicitudinem non immerito conceperunt. Szatlunár Vármegyének követje, a’ mennyire Eő Felsége kegyelmes Re­­seriptumának tartalmát a’ Felírásban a’ kivántt czélhoz alkalmaztatólag elő­­hordani szükséges, még más kifejezé­seket is kívánt abbúl ide iktattatni, ne­vezetesen, a’ mellnek Törvény Czik-pro basi elaborandae Repraesentatio­nis deservire deberet, non stylum sal­tem, sed et expressiones nonnullas im­mutari cupiebat, scopoque hoc pro­jectum Nuncii partitim assumendum disposuit, ut suis locis occursurae Pie­­ilexiones praenotari valeant. Lecto itaque per Protonotarium Palatinalem puncto primo usque ver­ba: clementer recognoscat, ubi grati­­tudo Statuum exprimitur, Praeses hanc in Repraesentatione uberius, ac ho­­magiali devotioni magis convenientibus expressionibus declarandam, ac eo etiam extendendam svadebat, quod Sua Majestas legalem Palatini Intermc­­diationem , velut proprium Genti no­strae Institutum Regia sua attentione dignata sit; eamque in pretio habere declaraverit, taliterque novum suae erga Constitutionem propensionis edi­derit documentum — quod merito in­timum nostrum provocat gratitudinis sensum. — In quantum porro Sua Majestas directe declararet expressio­nes illas prioris benignae Resolutionis, quae sollicitudinem Statuum Regni ex­citarunt; non esse principia, sed ad historicam duntaxat praecedentium ca­suum recensionem pertinere — quum contrarium statui nequeat, verba: non modo principia in benigna Resolutione dieicgnae Novembris manifestata, cum alia expressione commutanda esse cen­sebat; — itaque in locum horum po­situm: non modo ea benignae Resolu­tionis de 9-na Novembris verba, e qui­bus SS. et 00. sollicitudinem non im­merito conceperunt. Comitatus Szathmariensis Ablega­tus tenores benigni Rescripti Regii, in quantum ad desideratum scopum con­ferrent, in Repraesentatione uberius attingendos esse arbitrabatur, plures benigni Rescripti expressiones, illas si­gnanter, quae articulo etiam inferri pos-

Next

/
Thumbnails
Contents