Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

Ha a formához szorongva ragaszkodnám, ha azt hinném, hogy véteni a forma ellen nagyobb hiba mint kötelességet nem teljesíteni, most, miután hivatalos jelentésünket követ társ am felolvasá, engemet már csak a’ hála és köszönet’ szava illetne. És ez rövid fogna lenni, mert a mély hála nem jár zajjal, mert a hű köszönet kedveli mi a szent némasághoz közelit. De ha én eleven színekkel igyekezném is előadni mindazt, miket e pillanatban érezek, vájjon kinek nyújtana ez legtöbb élvezetet? enmagamnak, mert ki hűven érez, annak jól esik ha síikéről érzeményét kézzelfoghatólag mint egy leszakított rirágot mutathatni be; tehát nem nyújtana a KKnak és RRnek, kik a nélkül is jól tudják azt, hogy ki egy megyétől hatalmat nyer törvényeket hozni, melyek fölötte vannak nemzetnek és királynak, az lelkében meghajolván e hatalmat attól bizonyosan csak térdelve fogadja el, és

1*