Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]

153. országos ülés

Már tzius 30-áll tartóit

egy sokkal nagyobb számú nép képviselői közt is, ki ezen fejedelmi kegyelmes ajánlást hala érzéssel ne fogadta volna, és törvényei sérelmét legelsőbben is a’fennebb említettem törvénytelen kormányt szabad választási jussa erejénél fogva, törvényesíteni minél elcbb ne igyekezett volna.

Az akkori TT. KK. és RR. pedig, melyeknek igen feles személyei mostani országgyűlésünknek is tagjai, a’ helyett, hogy a’ rég óhajtott törvényest, hasznost, létünk előmenetelére okveletlen megkivánatót akarták volna valamenn\ire is bár érinteni, minden sorban, minden részében az ország házának, csak nem egy egy quasi chatedrat vagy is szónoki széket felállítva kelletett képeznünk, mely helyekről, koránt sem ügyeink orvoslására czelozó gondolatok, tanácsok hallattak, hanem dörögtek kisebb és nagyobb tűzzel, leppegőbb vagy serényebb eléadással, oly, csak nem egybeköttetés nélküli hoszszas, unamas, napok, hetek, hónapok lefolyta alatti, számtalan árkusokká vált úgy nevezett oratiok, melyek által a4 minden untáni zsarnok és önkény nevezetek beléhelyheztetésével a’ TT. KK. és RR. közűi, ha gyengyébb általiatásuak lennének azok, az akkoron harapozni kezdett indulalra hajlandóvá tétessenek; az úgy nevezett auditorium pedig, feles köziek megjelent értelmes, és érdemes személyeket kivéve, kik tudniillik ítéletekbe sokkal erőssebbek, sokkal sarkalatosobbak voltak, mint sem pseudo princípiumok, bár mi kévés üdőre is elszédíthették volna, azokat kivéve mondom, a’ nagyobb rész auditórium, - kik közül nem kevessen szoros alkalmaknál fogva is, tartoztanak azon híres oratori felnek beszédjeket helybe hagyni, dicsőíteni, és a’ törvény tiszta rendelkezése ellen, azon félnek gondolatit, hangzatokk al, zúgásokkal magasztalni, - nem szűnt meg azon 1854- ki országgyűlésen mindent végbe vinni, mi aránt amazok hogy vcgbe vigyenek élőié rendelkedtek, és arra volt minden intézetek számítva, hogy az ország tagjaiba ha lehet, mindenki érztsál elegtelenség foglalja el, és ny ngtalanitsa sziveket.

De nem is folyhatott ily szelid uralkodás alatt a’ dolgok mente másképpen, mert szabadon kimondom TT. KK. és RR. e’ terembe.

Midőn az országgyűlési tagok lajstromát azon 1834.-ki diaela megnyitása előtt olvastam, abban , előttem nagyon esmeretes jurisdictiok keretjei közt oly neveket láttam, kiket azon jurisdictiok választási joggal bíró rendei, igen kevéssel a’ választási markalis előtt nevezetekre is, csak hirből esmertek, igy is igen kevés része a’ jurisdicliobélieknek, a’ disetalis nyomtatott laistromba még is, mint az universitas közbizodalma, és kívánsága szerénti követek olvastattak , es jelentek is meg az ország házába; már ennek látása kétségbe hozta azon magam, és sokaknak óhajtását, hogy tudni illik törvénytelen belyezetünkből, ily állásába a' dolgok initiativájanak kiemelhessük magunkat, nem elegendő ok nélkül gondolván egy oly társaság létezését, melynek czélja éppen ellenkezik azzal, hogy törvényes rendbe jöhessünk diaetalis szerkezetünk által, sőt tulajdon ezen állásunkba, hogy nagyobb, még nagyobban egybezavarodjanak ügyeink, minden törekedése, a’ magát dicső helyezetbe képező résznek , oda volt fordítva, a’ mint fajdalom a’ következés bé is bizonyította napról napra tetlegesen, mert a’ kormány megválasztásáról még emlékezet sem tetetett, holott az akkor létezőnek becsmérlését hogy minden beszéllő a’ lehetetlenségig halmozza, valósággal nem napi, hanem mindennapi renden való fő foglalatossággá vált, kivált a’ fennebb emliteltem követ urak beszédjei rendében.

1Q40