Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
153. országos ülés
Százötvenharmadik Országos Üléshez. 1Q15 zon felyül netalán sükséges summának, a’ mennyiben t. i. az a’ kincstárból ki nem telnék, meghatározása, kirovása ’s felhajtása körülti rendelkezési jogának , melyről soha lenem mondott, viszsza adattatását kéri; Erdély melly a’ vallas és a’ status közötti kapcsolatot az által kivánja erősebbé tétetni, hogy egyik is ezek közűi a’ másikot ne szolgáltassa; ’s nem csak a’ négy bévelt vallások között az egyenlőség rnegtartassék, hanem a’megszenvedett vallások közölt az egyenlőség megtartassék, hanem a’ megszenvedett vallások is szabadon gyakoroltassanak; Erdély mely az igazgatásnak nem hogy tekintetét leszállítani akarná, sőt azt erőstiteni kivánja, akkor midőn a' helyettezésnek (mely a’ tiszteknek hatóságát nem csak azért, mert törvényellenes gyengíti; hanem azért mert helyetteseknek állások, akár felülről, akár alólról tekintve bizonytalan) megszüntetését újra meg újra követeteli; — ’s nem csak a’ választások végett , hanem azért is, hogy alkotmányi, életének marasmusba sülyedt ereji elevenséget nyerjenek, ’s hoszszas veszteglése alatti hátra maradását, kétszerezett iparral pótolni helyre, módja lehessen, — a’ törvényhatósági, és országgyűléseknek, a’ törvény áltál meghatározott üdőbeni megtartásukat sürgeti; — Erdély melynek mind ezen kivánatai, tiszta félre magyarázhatatlan törvénynyeli bitositásain alapulnak, melynek jeles törvénye van arrról is, hogy nem más örökös tartományok módjára, hanem mint semmi más ország alá nem vettetett, és mint ön magában fennálló független fejedelemség kormányoztasssék, az 1834-ben Majus 16-án egy be hivott országgyűlés, égy 1855-be Januarius 29-én költ ét a’ KK. RR-hez intézett királyi leirat ereje mellett, ugyan azon évi Februarius 6-án véletlenül történt eloszlatása után; - más az eloszlató k. leirattal ugyan azon egy helyen évben, hónapban, és napon kőit* az üdeigleni kormányszékhez küldött, ’s 1640. szám alatt közre tett k. leirat tartalma szerént, teljes hatalommal felruházott k. biztosi igazgatás alá vettetett, mintha a— zon országgyűlés, mind tanácskozás a’ módjára, mind pedig tárgyára nézve az ősi alkotványt felforgatni, s annak romjaira oly elveket kivánt volna alapítani, melyek a’közönséges rendnek megzavarásával, nem csak a’jelenkornak csendességét, hanem a’jövendőségnek is boldogságát eltemetendők lévén, nem lett volna egyéb hátra mint a’ felségnek valamely rendkívüli hatalommal tetllegessen fellépni;mely ti temény e fekvésére nézve szélly , de hivségben nem úlolsó országnak anny ival is keservesebben esett, minthogy az érdeklett rendeléttek kelése után nem sokára azon nagy fejedelmét is, kinek világ szerte ösmért ritka személy es erényei népei boldogságoknak elébe gördített akadályokon nem egyszer győzedelmeskedtek, elvesztvén; több mint két évek telének el a’ rendkívüli igazgatás alatt; — mely csak azért is, is mert annak alapja alkotmányelleni, hatósága korlátban vala ; — a’ köz aggodalmat (bár mennyire kívánta légyen is, kinyilatkoztatásaiban közre tenni azt, hogy semmi más czélja nem lenne, mint az ősi alkotványnak , ’s rendnek hely re állítása) el nem enyéztethette. Végre miután a’ rendkívüli lépéseknek nem csak törvény ellenességök hanem egyszersmind szükségtelen voltok is szembe tiinő leve, — meg adaték valahára a’ jelen országgyűlés melynek alkalmával nem késtek az országos RR.a’ legjobb fejedelem méltó örökössének hódolni; ’s csak azon készség is, mellyel a’ hüségi hit az országgyűlésének mindjárt a’ második ülésében letétetett, elégséges vala annak bébizonyitás ra , hogy az ország RR-deit nem egyéb mint a’ fejedelem és haza , s mind a’ keltől égybe kapcsoló ősi alkotmánynak fenntartása aránli buzgosíg lelkesíti , s jóllehet a’leopoldi kölőslevélnek ünepélyesen lett kiadása, nem sokára pedig az országoson választott hivatalbélieknek megerősítése az ősi alkotmánynak* 479
