Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]

131. országos ülés

Mártzius’ 5-én tartott ezen általános kifejezéssel privari mind az elmúlt idd, mind a’ jelenvaló, mind pedig jövendő ki van fejezve, [elfogadtat ik). Cserei Miklós (k. hívat.) A’ classis fa el je 11 jobb lenne sortis; az „ini­quius“ pedig igen kemény kifejezés.— Horváth Dániel (k. hívat.) Az iniquius szó helyett mást kellene gon­dolni. Zeyk Károly (Kolo’s vgye.) A’ k. hivatalos Cserei Miklós úr’ jovallat­­jubol a „classis helyett a sortis—t elfogadom, de az inmequiust helyesnek tartom, mi­vel arról kétség sincs, hogy az igazságtalanság; hogy midőn ug}an azon törvények biztosítják az adó nem fizetés iránt a’ nagybirloku hatalmasabb nemest, és a’ kis birtokul, ez adóval terheltessék míg a’ más az adó fizetéstől menlt, [helyes mindnyá­jon: az iniquius I) Ugyan ezen hasábban ehelyett „morém facto in eogerere“ eztszeret­­nem tenni in eo satis facere [elfogadtatott). Továbbá ezen kifejezést „quamvis autem“ ezen kitétellel „et sivero“ cserélném fel. Gál Domokos (k. hívat.) Et si verő helyett jobb in eo etiam si [elfogad­tatni). Zeyk Károly (Kolo’s vgye.) Az incisában e’ helyett „quem tarnen de­fectum hac occasione enasci haud posse“ jobb lenne ezt tenni „quem haud enasci“ továbbá jovallom az etiam helyett a’ lamen-l, és ezen szók’ et ratione úgy ultro quoque kihagyá­sát. [elfogadtat ili). A tizedik hasábban ezen kitétel helyeit nam in casibus extra ordinariis quili­bet ad supplendas communes necessitates concurrere obstrictus est; helyesebb és a dolgot kimerítőbb kitételnek látnám ezt, in adversis enim temporum adjunctis, nemo ab onere ad .publicas regni necessitates concurrendi immunis erat, [helyes.') [•Olvastatik a' szerkezetnek 10-ik szakaszsza). Zeyk Károly (Kolo’s vgye.) A’mindjárt következő sententiaban jobb­nak l.ttnám ha & praedecessores helyett majores; a’ contributionis helyett subsidiis a tum helyett specialiter és a’ necessitate adducti helyett necessitati - tétetnék [elfogadtatnak). Továbbá tisztaság’ tekéntetéből a’ conclusis szó után ezt tenném SS. et 00. ezen ki­tételt pedig, „quod fatum extraordinarium imponendi contributionis modum, velu­­,,ti parte ab una proprio nutu ad tegendas publicas necessitates stabiliverunt, ita i 1 — „Ium parte ab altera , cessantibus jam rerum adjunctis necessarium haud vident, abro­­„gareque sanciverunt“ így módositnám, ,,quod fatum extraordinarium imponendi „contributionis modum, proprio nutu ad tegendas publicas necessitates stabilitum, „cessantibusque rerum adjunctis, non necessarium abrogare sanci vei unt,“’s ehel^ ett I'd quod csak quod-ot tennék, [elfogadtatil). Gál Domokos (k. hivatalos). Ezen kifejezésre nézve: „in adversis enim temporum adjunctis nemo ab onere ad publicas necessitates concurrendi immunis erat;“ minthogy itt elv fejeztetik ki, a’ lehető bal magyarázat’ kikerülése végett jó­nak látnám ezen elvet igy ki tenni: „in adversis enim temporum adjunctis nemo ab „onere ad publicas necessitates, juxta Ulad. II. Deer, 5-i Art. 1-m diaetaliter determi­­„natas instar subsidii concorrendi immunis erat.“ 14Ö0

Next

/
Thumbnails
Contents