Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
129. országos ülés
Százhuszonkilenczedik Országos Üléshez. 1435 Gergely Sándor (Zilah). Iía megtekintjük a’ nemes magyarországi corpus jurist, abban több helyeken tisztán kifejezve találni azt, hogy midőn az el* válás után bizonyos törvényhatóságoknak Magyarországhoz leendő viszsza adattatásokról a’ tractatusokban említés tétetik, az Erdélyiek kiváltságaik’ megtartása eránt törvényczikkelyeknél, és hiteles tractatusoknál fogva, bíztositatnak. Midőn 1688-ban az úgy nevezett declaratio in protectionem caesareo re* giam keletkezik, és ennek következésében az úgy nevezett sacrum diploma leopoldinura 1691-ben I. nagy Leopold által kiadatik, annak 2-ik pontja szerént minden Magyarországi királyok, és az elválás üdéjétől olta volt minden fejedelmektől adatott donatiok, collatiok, privilégiumok, armalisok, méltóságok, minden jövedelmek, adattak légyen azok egyes személyeknek, városoknak, közönségeknek, társaságoknak, mind Erdélyben, mind Magyarországnak ide kapcsolt részeiben, a’ 5 ik pontban törvényeink, a’4-ik pontban a’ polgári, és törvényes igazgatás fenállott rendszere, és nevezetesen a’ 7 - ik. és 8-ik pontokban az országos, és minden közönségek által gyakorlott hivatalok, választási állasa meghagyatnak, megerősitetnek. Ezekből kiindulva, bátor felfejtve előterjeszteni. lészek küldőim állását a’ TT. KK. és RR. előtt Küldőim törvényhatósága 1496-ik évtől Ulászló Magyar király üdéjétől ol* ta sem political sem törvényes tekintetben megyei igazgatás és felügyelet alá, századokat kiegészítő évektől fogva, soha sem tartozott, nem tartozik, sőt nemes Közép Szolnok vármegyétől, - mellynek szélén fekszék Zilah várossá,’s ezzel talám némelyek, kik e’ tárgygyal esméretlenek, küldőim állását félre értik, - semmi tekintetben nem függő, magíiban fennálló törvényhatóság, abbéli jogát mindenkor úgy gyakorolta a’ Magyarországi királyoktól és Erdélyi fejedelmektől nyert, és folytonos vélle éléssel megszentesitett kiváltságoknál fogva; - nevezetesen Ulászló Magyarországi királytól 1496-ban adatott, és következője Lajos király által 1519-ben megerősitett kiváltság , viszont azon Magyarországi királytól nyert kegyelmes rendelet ezt tartják : ,,Si qui quidqnam actionis, et quaestionis contra cives Zilahienses , hominesque ipsorum et familiares habuerint, ii, id in praesentia judicum et juratorum ejusdem oppidi legitime prosequantur, nec quiquam officialium quorumcunque sint ausi Zilahienses, vel familiares eorum ad quorumvis instantiam in personis judicare, vel vero adstare judicatui compellere, - resque et quaevis bona mercimonialia ipsorum currum arestare seu prohiberi facere.“ Isabella királyné midőn 1558-ban november’ 3-án kiadott rendeletében a’ Közép Szolnok vármegyei nemesek, és Zilahi lakosok között fennforgó bizonyos hatalmasságos cselekedet aránti keresetnek Zilah várossával tő szomszéd, de megyei törvényhatóság alá tartozó Pánit helységében való ellátlatását parancsolta, - értesitetvén Zilah várossá külön magában fennálló törvényhatósági állásáról, azon rendeletet revocálja, és ezt parancsolja : „ne ipsos Oppidanos Zilahienses ullo modo in libertatibus illorum turbare, ac molestare praesummat, sed si quid actionis ratione praevia cum ipsis habuerint, id in loco illorum communi pro veteri usu et consvetudine juridice debeant prosequi.“ 358
