Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
129. országos ülés
Százliuszonlúlenezeclik OrszágosÖleshez. 1451 nevezett nevezetesebb famíliákból öszve gyűjtött kir. hivatalosokkal szembe gyakorol, ha talám fitty hányásra elégséges is, öszve sem mérhető azon szabadsággal, mellyel Magyarország nemessége él, - a'megye tisztek szabad választásában, mellynek birtokában van, az alsó házban minden idegen béhatástól ment initiativája által. Előadhatnám hogy minden ki, ki Magyarországnak a’ publico politicumban dolgozott országos biztosságának munkálatát megolvasta, meggyőződhetik aziránt, hogy a’ magnas és nem magnas nemesek közti polgári jógbéli különbség elenyészlelésének alapja meg vagyon vetve; példákat hozhatnék fel az eránt, hogy midőn Magyarországon törvényei szerént némely nemesek felségsértés vádjáért elfogattalak , Erdélyben akar hányszor megtörténik, hogy törvény ellenére nemesek, megítílés előtt, kisebb bűnökért fogságra vettetnek; s itt megemlíthetném azt is, hogy a’ kétségbe hozhatatlan nemességgel bíró székely nemzetnek nagy része az, melly telyes mértékben a’ törvényes megítílés előtti büntetés terhe alatt nyög. Kifejthetném , hogy a’ testvér honnak hazánk állasához sok mértékben hasonló jelen szomorú helyhezete ’s a mienk közt a külömbség az, hogy midőn ottan is, nem több egyesek ellen, mint nallunk a’ polgári létet nyughatatlanitó módon köz keresetek intézteinek, ott az ország’inslitutioi egészszében inkább megkiméltetnek , ’s a’ törvényhalósági gyűlések élelmivé el nem nyomatván, a’ polgári testbeni vér keringés merőben nem fojtatik el ; midőn ellenben nálunk az alkotmányos igazok az egyesekével hasonló elnyomás alatt nyögnek. Tehetném TT. RR. hogy szemeim behunyva, a’ vakság egy oly nemével, melytől, mint látom, még a’ miveltebb emberek sem irtóznak, ezt kiáltsam! akarom, hogy megye-tisztjeinket olly szabadon válaszszuk, mint Magyarországon; tehát egyesüljünk: akarom hogy pereink felsőbb ellátás véget ne mennyének a’ haza kebelén kívül, tehát egyesüljünk; - kívánom, hogy az egyházi nemes adót ne fizessen , tehát egyesüljünk, - óhajtóm, hogy Magyar törvényczikkelyeink légyenek, egyesüljünk tehát; - de nem fejtem fel, nem mondom mind ezeket TT. RR. mert ha ezt tenném , éppen azon hibába esném , mint kik a’ Magyarországi alkotmánynak egy két homályos felét felhozva, abból azt következtették, hogy ne egyesiiljiink';rnost TT. RR.! hogy egyesüljünk é, vagy ne? napirenden nincsen, - arról hogy Erdély a’ testvér hontól mit fogadhat el? ’s mit nem? szóm nem lehet, napirenden van most egy óhajtásnak kifejezése, egy közösön, és külön szenvedi keserveknek érzetén, és jobb jövendők reménnyén alapitott nemzeti sympathianak nyílvánitása, melly ha minden okait keblünk melegében fel nem találja, kérdjük meg bár az okosságot is. Óhajtásunk kifejezését javalja nemzetiségünk kifejtése,’s azon a’ világtörténetei által kétségbe hozhatatlanná vált igazság, hogy csak azon nemzet fejtheti ki nemzetiségét, csak azon nemzet bírja alkotmányát, mint valóságot, hol erkőlcsiség, és erő vállal az aránt kezességet. Olly igazság ez TT. RR.! mellynél , ha mind azt, mit ez országgyűlésén igazat mondottunk, egy szóba ludnók foglalni, igazabbat mondani még sem tudnánk; ha a’ méltoságos k. hivatalos ur szavai szerint a’diplomatiai fortélyok által, ’s néhol fegyveres erővel eszközölt egyesítések, az újabb üdőben szomorú következményeket szültek ; úgy bizonyoson nem diplomatiai fortélyokon , nem fegyveres erőn, hanem egyenlő erkölcsökön, és szokásokon, egy nyelven, egy szóval egy nemzetiségen, ’s több százados együtt léten alapitott egyesülésnek alig ha egyéb, mint felekezeti tekintelek lehetnének ellenére. Óhajtásunk kifejezését lészi szükségessé, a’ testvér honnak közelebbről erántunk mulatott részvété; midőn a’ legközelebbi országgyűlés eloszlatása után alkotmányunk romjai fe-358
