Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
16. országos ülés
ható kérdésekhez kívánok szóllani, fenhagyván a’ mis két tárgyhozi szóllás’ jussomat akkorra, midőn a’ jelenleg előttünk álló tárgy a’ Tekintetes Karok, és Rendek által hozandó határozattal bévégződvén, azok magok illő sorokban eléíordúlnak. A’ mi illeti tehát magát a’ Hitlevelet: az erre teendő észrevételeim által kezet fogva az előttem szolló érdemes Szónok Urnák nyilatkozással, én magom is hibának látom azt, miszerént a’ Diploma’praeraissajába a' következő kitétel: », Status t y,et Ordines Transsilvanicc nobis demisse supplicaverunt etc. etc.“ belé van foglalva. En Tekintetes KK. és RR.! ezen kitételre felhozandó észrevételeimet nem azon oldalról kívánom tekinteni, mintha valamely helytelen lealázódás’ nemének tartanám azt, midőn törvényes igazaink’ kinyerhetése véget kérésekkel, és könyörgésekkel járulunk a’Felséghez;— mert tudom én azt, hogy mostoha állopatunknak, és helyhezetünknek állása, ’s az e’ tárgyban már bévett régi szokás mintegy szükségessé teszik némelykor, még akkor is könyörögni, midőn talán ez Törvényeink’ méltóságával cgybeférhető nem volna: de mivel az érdeklett supplicatio az Ország-Gyűlése’Rendéinek azon lépéseit és cselekedeteit láltatik kifejteni, a’ melyeket tettek volna az iránt, hogy a’ Leopoldi Hitlevél kezek közé juthasson: következőleg ezen kitételbe csupán a’ mehetett volna belé, a’ mi előttünk valóságosan meg is történt, — ellenben semmi olyas nem, mi az itt történt dolgok’valóságán kívül való; hogy pedig a’Karok és Rendek a’ Hitlevél’ kiadása iránt ezen Ország-Gyűlése’alkalmával a’ Felségnek könyörögtek volna: azt senem láttam, se nem hallottam. — De a’ Rendek’ részéről a’követelt supplicatio meg sem történhetett; mert annak meg kellett volna történni vagy az Ország-Gyűlése’ megnyílása előtt, vagy pedig annak rögtöni megnyílása alkalmával; melyek közül egyik sem eshetett meg; — nem az első: mert akkor a’Statusok nem voltak oly activitásban, hogy a’Felségnek országosan könyöröghettek volna; nem a’második: mert arra szükség nem volt,— az Ország-Gyűlésének megnyílásakor minden felsőbb kérelem nélkül a’ Felség’ Személyessé által tüstént eléadatván a’ Diploma. — Nem lehet tehát a’ történt dolgok’ folyamával egyeztetni a’ nevezett praemissabéli kitétéinek a’ Diplomában való jelenlegi létezését. De nem lehet tovább azt egyeztetni a’Törvénnyel is.— Úgy veszem észre Tekintetes KK. és RR.! hogy a’ Hitlevélnek ezen praemissájában lévő supplicationis stylus az 1791—béli Hitlevélnek stylussából van általvéve; — akkor igenis szükséges, és a’ maga helyén volt a’ supplicatio; de midőn a’ KK. és RR.’abéli kívánságában, miszerént ezután az Ország’ jussait, és szabadságait biztosító assecuratorialisLevelek helyett adattassék ki a’Hitlevél saját eredeti valóságában, maga a’ Felség is az 1791—béli 2-ik Törvényczikknek megerősítése által megegyezett: csak ezen Törvénynek megcsonkításával és kissebbitésével lehetne ezen Rendek’ könyörgését kifejező stí lusnak a’Diplomába bemenni; de mivel már megtörtént a’ hiba, és az üdőnek megnyerése’ tekintetéből sem lehetne megigazitás végett újból felküldeni a’Diplomát: jónak és szükségesnek látom a’ Jegyzőkönyvben emlékezetet tenni az aránt, miszerént az érdeklett supplicationak sem szükségessége, sem u’ törvényekkeli megegyeztethetősége fel nem tűnvén, az ezután kiadandó Diplomáknak foglalmából maradjon ki. Vettem észre tovább a’Leopoldi Hitlevélnek 3-ik pontjában azon változtatást, mi szelént az eredetiben e’ foglaltatik : „Consiliariorum nostrorum Transsilvanorum*\ mostaniban pedig az „Transsilvanice“ ■ ezen hijánokról is emlékezett beszédében az elöltem szolló; — azt adom tehát csak hozzá, hogy én a’ Transsilvanorum, és 4 * Tizenhatodik Országos Üléshez.
