Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832

(

haladó jegy pénz a« Ősiekből soha ne fizettessék, de ezen díjnak egy negyed részénél hissebb se légyen az. — Többnyire a’ javallott törvénynek egyébb rendszabásai a’ Polgárok’, és Jobbágyok’ hozamánnyára, ’s a' mennyire az illető Földes Urak igazaival egygyezők Özvegyi tartásaikra is kiterjedjenek. Végre minthogy azon kérdés, ha váljon a’ Férjénél előbb mégha Iái ózó Feleség jegy pénzéről szabad rendelést tehet é? még most is ké-» tes vitatások’ tárgya, és csak a’ Kir. Curiának ( Plan. Tab. de aquisit. Mobil. pag. 5it Dec. y-a) világos Ítéletén alapul azon vélemény: hogy a’ törvényes jegy pénz illyen esetben is szabad rendelése alá tartozzék az Asszonynak ; e’ részben a' heányoságot elhatározó törvény által pótolni szükséges. — Tekintetbe vévén azt: hogy a’ jegy pénz Törvényeink által az Özvegyek sorsának javittására vagyon leginkább rendelve, a’ Férje előtt elhalálozott Aszszunynak pedig efféle segedelemre szüksége nincsen, tekintetbe vévén továbbá még azt is: bogjr az Asszony hittel pecsételt kötelességénél fogva Férjét, ki miatt Szülőinek ápoló karjait, az Atyai Házat, és minden Vérséget elhagyott, ki őtet táplálja, és oltalmazza : mindenek felett tartozik szeretni, köteles tehát azzal is: a’ mit Férjének értékéből követelhetne, halálának esetére Férjét boldogittani, olly értelmű törvényt kellene alkotni hogy midőn a’ Férje előtt elhalálozó Asszonynak azon Férjétől gyermekei nincsenek, a’törvényes jegypénzről Attyafiainak , vagy más idegennek javára szabad rendelést ne tehessen, hanem az Férjének kétségtelen tulajdona maradjon, ha azonban említett Férjétől gyermekei vágynak, a' jegy pénzt azoknak vagy azok közül egyiknek szabadon hagyhassa, mert illyen esetben cselekedete az Anyai szeretetnek legtisztább forrásából eredeti, és az Atya is köteles gyermekeinek boldogittasára törekedni, sőtt megeshetik az is: hogy az életben maradott Férj ismét megházasodván, második Hitvesével is gyermekeket fog nemzeni, az pedig csak ugyan nem volna igazságos, hogy a’ második Asszonynak gyermekei az első Hitest illető jegy* pénzből részesüljenek, midőn az ő édes Annyok, ki Férjét eltemette, az őtet illető jegypénzt köz osztály alá nem ereszti. —Egyébbaránt illy módosíttások mellett az egész Czikkely elfogadható.

A' 11-ik Czikkely De Testamentis helyes, és elfogadható rendszabásokat foglal magában, de mivel ezen Czikkely az Egyházi rendnek végrendeléseiről még csak említést sem tesz, e’ Tárgy pedig a’ törvényhozó hatalomnak különös figyelmét csak azért is megkívánja, mert a’ most fent álló szokás nagy részben csak magános szerződésen, és önkényből eredett főbb Parancsolatokon alapul, ezen héjánossóg pótolására különös megjegyzés szükséges.

Nem ismérnek Nemzetünk régiebb törvénnyel’ semmi megszorittást, melly a’ Magyar Fő Papoknak a' természetes igazságban, és Országunk’ alapos törvényeiben gyökerezett szabad rendelhetési jussát valóságos szerzeményeikre nézve csak legkevesebbet is gátolná, sőtt 3-ik András alatt az ízqö-ik észt. 28-ik Czikkely világossan azt rendeli: hogy a' Püspökök önnön Szerzeménnyeikről mindenkor szabad tetszésük szerint tehessenek határozást. — Későbben azonban a’ 16-ik, és 17-ik századokban számos vetélkedések támadtak a’ Kir. Fiscus, és a’ Fő Papság között; sok megszorittó Kir. Parancsolatok adattak ki, 's ezek ellen a Jussaik sérelmet nehezen szenvedő Egyházi Rend, sok panaszokat terjesztett elő, míg vegre Kolonies Leopold Cardinalis, és Esztergomi Érsek, a’ Magyar Fő Papok’ nevében azok vegrendelesei erant 1702-ik esztendőben December ío-én a’ Kir. Kamarával örökös szerződésre lépett. — Nem vala Kolonics a’ Magyar Egyházi rend által ezen alkura meghatalmazva , s noha mint Országunk Prímássá feje volt is az Egyházi rendnek, hatalma még sem terjedhetett annyira: hogy akaratja minden egyébb FŐ Papoknak, és későbbi követőiknek örökössen kötelező arányúi szolgáljon. Nem is halgatták el Kolonicsnak önkényes tettet Hazánk Fő Papjai, s nem csak magános ellentmondásokban, hanem az Ország Gyűlésén is nyilván panaszolkodott az Egyházi Rend ezen szerződésnek némelly sérelmes pontjai éjién, mint az 1715-ik esztendei 16-ik Czikkely bizonyítja. — Ez volt az oka, hagy Kolonicsnak alkuja egész kiterjedésében Törvény Könyvünkbe soha sem iktatta t o 11 , hanem az említett 16-ik Czikkelyben arról csak rövid említés tétetik, ’« az Egyházi rend számos panaszainak megbirálása különös választmányra bizattatik. addig pedig, mig ezen válosztmány munkáját béfejezi a'szerződés tartalma, általában, de csak ideiglen elfogadtatik. — Mivel azonban az említett választmány soha semmi munkát Köz hírré nem tett az ideiglen elfogadott szerződés némelly változtatásokkal egész mostanig sinor mértékűi szolgált. —

De ha bár Kollonicsnak tellyes hatalma lett volna is kötelezése által eggy ollv örökös, es változhatatlan Törvényt szabni, mellyel követőinek elmellőzni, vagy meg82 )