Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832

( 67 )

Bizonyítják Hazánk első hatszázadainak történetei; hogy Királlyaink’ határt nem ismén; ájtatos 1)0 kezusége az Ország szép, és nagy részét az Egyházi Rendnek birtokába adta. — Olvassuk meg bár a’ Püspökségeket, Káptalanokat, Apátságokat, és Szerzeteket alapíltó Királyi adomány Levelek tartalmát, tekéntsünU a’ Leveles Tárokba, viseljük meg a' magános Személyek’ nevében készültt eladó vagy ajándékozó irományokat, bámulva fogjuk tapasztalni: hogy a’ most is valóban igen gazdag Magyar Egyházi Rend, sokkal, és pedig igen sokkal kevessebb javaknak Ura, mint a’ mi ezen Levelek szerint néki adatott, vagy hajdan birtokában volt, — Hazánk távolabb vidékeit nem is említve csak körünkben is a’ Zalavári, Szent Gothárdi, Tihanyi Sz. Mártonyi Apátságoknak a’ Veszprémi, és Zágrábi Püspökségeknek, ’s Káptalanoknak a’ hajdan Koronát Örzö Fehérvári Custosnak adomány Leveleikben sok ollyan Faluk , puszták, vámok, halászatok, és tizedek számiáltatnak elő, mellyek most világi Nemzetségek’ kezein vágynak, kik birt jussaik tiszta forrását bébizonyíttani talán képesek sem volnának, hanem ezen va^youaik bátorságát az idómulási Törvényben gyökerezik, mert már Századok múltak el, rniolta ők, és Őseik a’ kérdéses javaknak kétségtelen tulajdonossal’. A’ Hazát pusztíttó vad ellenség dulásai, a’ Nemzet’ kebelét marczangoló belső háborúk’ zavarodásai sok Birtokost kifosztottak ősi vagyonából, ezen Nemzeti létűnket..vég veszéllyel fenyegető szomorú idő szakaszban sok igaztalanság történt, sok hatalmas csak játszva sértette Törvényeinket, mert erőszakoskodása a’ pártokra szakadott Hazában büntetlenül maradott, sok Egyházi javak kerültek ekkor erőszakos elfoglalás által világi Nemzetségek’ kezére, de más részről bizonyosban voltak ollyan Egyházi Személyek is, kik Személyes Ellenségeiket ősi javaikból kiverték , vagy harezba költözött ártatlan , de más vallást követő Szomszédjaiknak védeltlenül hagyott vagyonát elfoglalván, az Egyházi javakhoz csatolták. Voltak esete« , mellyekben az Egyházi javakat, vagy a’ Fő Pap Személyét vitéz fegyverével oltalmazó Nemest magok a’ Fő Papok ajándékozták meg Egyházi javaikból, és vágynak Nemzetségek; mellyek illyen javakból gyarapodván már most Ők is serény előmozdíttói a’ Nemzeti köz boldogságnak; — pedig minthogy az Egyházi Személy Egyházi javakat el nem ajándékozhatott, ezen Nemzetségek is nem igazságtalanul ugyan, de törvénytelenül nyerték javaikat, noha talán vérrel érdemiették meg azokat. — Mind ezen bizonytalan jussoknak habozó alapját csak az idómulási Törvény eiosittette meg, fátyolt vontt ez az elmúlt idők zavaros történeteire, mellyeket ismét felelevenítve feszegetni valóban annyi volna, mint a’ legzavartabb tartalmú perek véghetetlen sorának bő forrását kinyittani , elpusztíttani sok virágzó Nemzetséget: őseinek erőszakos tetteiért büntetni sok ártatlant, egy szóval koczkára vetni Nemzeti boldoságunkat, melly az Egyházi, és világi rend javai között fentlévó igaz arány megtartását, ’s ezen két rend között szükséges eggyetértő békességnek meg nem zavarását, kivált századunkban szorssan parancsolja. — Úgy kell tehát a’ javallott Törvényt módsíttani, hogy az idomulásnak just adó hatalma mind a’ világiaknak az Egy házi javakra, mind pedig viszont fentmaradjon. —

A’ mi az elidősíttés jussához kívántató esztendők’ számát illeti a’ Hármos Könyv’ l-ső részének 78-ik Czikkelye azt a’ kissebb Királyi haszonvételekre, és a’ Királyi Fiscusra nézve száz, az Egyháziaknál negyven, a’ Nemesi javaknál pedig haroiinczkét Esztendőkre határozza. A’ mi az elsőt illeti a’ meghatározott száz esztendő tovább is megmaradhat, de azon kérdést, ha ugyan a' Királyi Fiscusnak legyen e’ hatalma az Ország lakóssaiuak javait elidosittés jussa mellett birtokában tartani, világos Törvény által szükséges eldönteni. — Tekéntetbe véve Hazánk eddigi Törvénnyeit, látható azokból: hogy a' Királyi Fiscusnak örökösödési jussa csak a’ magva szakadás, és a’Felség hántás, vagy Haza árulás eseteire vagyon szorítva, és ezen két eseten kivúl (a’ Királyi Curia által a Statutiorúl hozott ítéletnek is hasonlatosságára) az Ország lakóssainak javait soha semmi szín alatt kezére nem veheti; — de azon kivúl is, a' Kir. Fiscusnak ebbéli jussáról semmi Törvény nem emlékezik, holott az idő múlásnak esztendeji minden más birtokosokra nézve világos Czikkelyekben megvagynak határozva, és valóban nincsen semmi ok, melly miatt a számos elsőségekkel biró Királyi Fiscusnak hatalmát terjeszteni kellene , — az ez erdemben hozandó Törvény által tehát az idő tnulási jusnak jó téteménnye a’ Kir. Fiscustól egyenessel megtagadtassék. — A’ Nemesi Javak elidősitésére rendeltt harminczket esztendő eránt nincsen semmi észre vétel, de már az csak ugyan nem egyez meg a természetes igazsággal: hogy az Egyházi rend a’ Törvényeknek e’ részben is nagyobb jo tetemenyevel éljen, ’s ellene a’ Törvényes idő múlás csak 4° esztendő múlva teljék el. — a Keresztény Hitnek Hazánkban lett első elterjedésétől fogva csaknem az újabb időkig az Egy-