Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832

( 3i )

epgyiU Tagja, mellybea Hazául»' felső vidékein a* Jobbágyoknak ezen korcsmáltalás, és Pálinka égetés engedelméból eredő pusztulását jövendölvén, az ottani Földes Urak tetenies kárait emlegetve egyenessel! azt kívánja, hogy az eddigi szokás megtartassák, és ott a' bol a' bor mérés, és pálinka égetés a’ Jobbágyoknak mostanig megengedve nem volt ezután is szorossan tiltva legyen; de véleménnyét támogató számos okai korántsem elegendők arra, hogy az Országos Kirendelttség javallatjának Törvényen épültt igazságát felforgassák. Ezen §-nak tartalma szerint tehát a’ Jobbágyoknak mind a' korcsmáltalás, mind a’ pálinka égetés megengedtethetik. — Ugyan ezen §-ban még némelly rendszabások foglaltatnak, mellyek a’ Jobbágyok bor mérését, és az Uraság korcsmáltatását tárgyozzák, a’ Földes Ur számára építendő korcsmának helyét, ha üres hely a’ Faluban nem volna, meghatározzák, azon eddigi szokást, melly szerint ott, hol az Urasáénak korcsma ja nem volt, a’ Jobbágyok valának kötelessek annak borát soronként árulni, végképpen, és áltáljában eltörlik, végre a’ külső bornak abroncs alatt használás végett leendő bévételét megtiltya. Ezen rendszabások résszerint az eddigi szokással, és Törvényekkel megeggyezok, résszerint a* vissza élések eltávoztatására felette szükségessek, csorbulást pedig senkinek Jussaiban nem okoznak, nem lévén tehát ezek ellen semmi kifogás, az egész §-us áltáljában helyben hagyható: — nem lesz mindazonáltal felesleges világossan megjegyezni még azt: hogy a’ a for. kazán pénzt mind azok tartozzanak lefizetni, kik terméseiket Pálinkának kifőzték még akkor is, ha magoknak kazánjok nem lévén, azt mástól kölcsönözték, ha bár a' kölcsönözött kazántól, a’ tulajdonos maga vagy akár ki más a' kazán pénzt már megfizette is. Ezen 2 forintokért azomban a' Jobbágy minden terméseit, de csak a’ magáét szabadon égetheti, és ha azt lefizette, tőle a’ Földes Ur a’törkölnek, söprönek , szilvának, vagy más gyümölcsnek főzéséért mindenikért különössen bért ne követelhessen, és a’ Jobbágy azon Esztendőn semmit többet fizetni köteles ne légyen.— Nem lessz továbbá semmi jussa a’ Földes Urnák, vagy haszonbérlőjének a’ Jobbágyok' gyümölcsét, törkölét és söprőjét mások előtt megvenni, vagy kiégetés végett tőle kizsarolni, hanem azt a’Jobbágy akárkinek bátran eladhassa, sőtt a" a forintnak lefizetése mellett, a’ határból maga is kivihesse, és szabadon kifőzhesse.

A' 3-ik §-us a’ Jobbágy ülésekhez kimérendő Legelőnek mennyiségét állopítja meg egyenessen azt rendelvén : hogy ott a’ hol a’ határnak kiterjedése megengedi, minden Jobbágy üléshez az ezen Törvényben meghatározott nagyságú legelő különössen kimetszetvén, a’ Földes Urnák legelőjétől elválasztassék, úgy hogy egy részről a’ Földes Ur sem ezen legelőre, sem a’ Jobbágyoknak parlagon maradott földjeire, vagy tarlójára marháit ne hajthassa, más részről pedig a’ Jobbágyoknak szabad ne legyen a’ Földes Urnák különös legelőjét, pariagát, vagy tarlóit használni, ott azonban, a’ hol a’ legelőnek szűk volta miatt meg nem történhetnék, ezen elválasztás fent maradjon az eddigi szokás és a’ Jobbágyok Földes Uraikkal különös szerződésre lépjenek. — Tágnak, és elegendőnek állítja az Országos Kirendeltség minden ollyan határokban a’ köz legelőt, a' hol a gyeppes, bokros, vagy erdős helyek, a’ határ egész kiterjedésének egy harmad részét teszik, de illyen meghatározás bizonyos, és állandó sinormértékúl nem mindenkor szolgálhat, mert köztapasztalás szerint vágynak ollyan határok, mellyeknek egy harmad része, sőt talán csak nem fele súrú bükk, vagy fenyves erdőkből áll, legelője azonban felette rósz, és szoros olly annyira, hogy mind a’ Földes Ur, mind Jobbágyai bérlett legelőre szorulnak. Azt kellene tehát Törvény által meghatározni, hogy midőn a Jobbágyok különössen kijeleltetni kívánják az őket illető legelőt, a’ Földes Ur pedig ezt tellyesítteni vonakodik, a’ Jobbágyoknak folyamodására a' Ns. Vármegyének Közönsége rendeljen egy Kiküldötséget, melly a’ Tiszti Ügyésznek hozzájárulásával szorossan megvisgalja, ha ugyan az alkalmatos, és használható nem kopár legelő az egész határ kiterjedesenek egy harmad részét teszi é? mellyet ha úgy tapasztalna, barátságos utón iparkodjék reá bírni az illető Földes Urat, hogy a* Jobbágyokat illető legelőt ezen Törvény rendeléséhez kepest különössen kijeleltesse, a’ barátságos eggyesség meg nem történhetesének eseten pedig, ezen tárgy a’ Tiszti Ügyésznek felperessége alatt Úri széken inteztessek el , és a törvényes fellebb vitel mindenkor megtörténjék, ha ellenben vagy kissefcbnek vagy sokkal roszszabbnak találtatnék a* közlegelő, mintsem hogy a’ Törvényben rendeltt mennyiségnek kimetszése, és különválasztása megtörténhessék, akkor az előbbi szokás fent maradjon, vagy ha még ezzel sem volnának a' Jobbágyok megelégedve, hanem vonós marháik legelőjének, a’ Földes Ur számossabb marhái, s juhai által lett mogszoríttasáról panas/olkodnának, akkora’ Kiküldötség földmívelők, vagy Pásztorok által, kiknek felét min-