Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832

( M )

(jenkor a' Földes Ur, másik felét pedig Jobbágyai állíthassák, hit alatt az egész legelőt marha számra megböcsúltesse, ha pedig a’ börsüsök magok között meg nem eggyezhetvén egymástól felette külömböznének, a' böcsut tulajdon belátása szerint elintézze, s a’ panaszolkodó Jobbágyok’ vonós marháinak, mellyek a' Jobbágy ülések mívelésére szükségessek, elegendő nagyságú bizonyos, és alkalmatos Tilost rendeljen, meghatározván esyszer’smind a’ Földes Ur vonós marháinak számát is, mellyeket a’Jobbágyok Tilossában legeltethet; — A’ hol pedig gyeppes , vagy erdős közlegelő nem lévén, a’ marháknak legelője vagy egésszen, vagy legalább nagyobb részben csak parlagokból, és a- tarlóból áll , ott a’ földnek ininémúségére, és a’ szükséges vonós marháknak számára figyelmezve, szinte az említett böcsü szerint, Hold vagy Dűlő számra határozza meg azt, a’ mit a’ parlagokból, és tarlókból minden esztendőn a’ Jobbágyok vonós marháinak eltiltani lehet, és szükséges. Végre a’ hol semmi különös legeltető, sóit még ökör tilos sem adathatik, hanem a’ Földes Urnák, és Jobbágynak ugyan azon eggy szűk legelőre jár csak minden marhája, ott a’ Kirendeltség az egész legelőt szinte megböcsúlvén, számát állapittsa meg azon marháknak, mellyeket a’ Földes Ur Jobbágyainak megszoríttása nélkül legeltethet. ÍVlind ezen Intézeteket a’ Kiküldötség tüstént tellyesíttésbe vegye, ne hogy az elszorított legelőnek szűk volta miatt a' Jobbágyok tetemessen károsodjanak, szabad legyen u^yan a’ meg nem elégedő félnek ezen rövid utón elintézett kérdést az Úri szék előtt kezdendő pörrel birtokon kívül orvosolni, de annak lefolyta előtt a Földes Ur önnön hatalmával Tiszti pörnek fenyítéke alatt a’ tett Intézeteket fel ne forgathassa. ,

Igaz ugyan, hogy ezen legeltetésbéli megszoríttás a’ Földes Urakra nézve sérelmesnek látszik, de ha megfontoltatik az: hogy a’ közterhek legnagyobb súllyát oily nehezzen viselő szegény Adózó, ha vonós marháinak élelme nem lesz, sem Földes Urának eleget nem tehet, sem a’ köz munkákat nem telIyesitheti , sem Jobbágy ülését, melly magának, és Ház népének táplálást nyújtana, rendessen meg nem munkálhatja, ha továbbá figyelemre vetetik az is: hogy már akkor midőn az 1715-ik Esztendei 8-ik Törvény Czikkely által az állandó Katonaság megrendeltetett, de későbben is az Urbárium behozásának alkalmával a' Jobbágy üléseknek, mint a’ közadó fundussának fentartására kötelezték magokat a’ Földbirtokosok: és így elválolták egyszer'smind azt a’ kötelességet hogy a' Jobbágy ülések megmunkálására szükséges marháknak elegendő legelőt adjanak; senki nem fogja tagadni szükséges voltát eggy olly megszorításnak, mellyet a’ Törvény és sajátsági jus nem elleneznek, a’ Nemzeti köz iparkodás, és a’ Hazai földmívelesnek szüksége megkívánnak, a’ Közjónak tekéntete pedig okvetetlenül parancsol. Végre:

Az ezen §-ban említett vaj pénzre (úgy szinte a’ borjú pénzre) nézve még azon észrevétel tétetik; hogy mivel a’ meghatározott mennyiségű legelő csak a’ Jobbágyok’ vonós marháinak rendehetett, ott a' hol a’ Földes Ur ezen kivűl semmi más legelőt nem ád a’ Jobbágyoknak, mind a’ vaj, mind a’ borjú pénz megszűnjön, a’ hol ellenben olly terjedt a’ Jobbágyoknak legelője, hogy az a’ csordabéli marháknak is elegendő, annak bére mindenkor eggyesség mellett alkú szerint határoztassék meg; addig is azomhan , még a’ Földes Ur illyen alkúra fel nem szól lét ja Jobbágyait, az eddig fizetett vaj, és borjú pénz illyen legelótül továbbá is fizettessék; mert lesznek Földes Urak, kik valamelly határnak tág legelőjére nem szorúlván, azt minden további alkúdozás nélkül Jobbágyaiknak kezénél meghagyják.

A’ 4'ik §-us melly a’ Jobbágyok’ fáézásáról szól, általlában elfogadható, mert azt felesleges volna megjegyezni, hogy a’ szélvész által kidöntött, és letört fáknak derekát, vagy vastagabb ágait, mellyből karók, vagy talán Gerendák is kerülnének esett fának neve alatt a Jobbágynak elhordani szabad ne legyen.

Mivel azomban sok helyeken már eddig szokásban vala, hogy a’ Jobbágyoknak a’ téli hónapkora szükséges tűzi fa vagy Őszei, vagy Télnek elején mind egyszerre mutattatott ki, es ezen szokás magában már helyes csak azért is; mert télen a’ zivatarok, a* nagy hó, es rósz utak gyakran akadályúl vágynak, hogy a’ Jobbágyok a’ szükséges tűzifát hetenkent öszve keresni, es haza hordani nem képesek, mind ezekről pedig a’ Törvény javallatban csak említtes sem tétetik ; nem volna talán szükségtelen világossan kifejezni ezen ujj Törvényben azt is: hogy a' hol eddig illyen szokás gyakoroltatott, ott az továbbá is fent maradjon, sőtt szabad legyen mindenhol, akár a’ Földes Urnák, akár Jobbágyainak ezen ujj szokás béhozását megkívánni. Nem lehet ugyan bizonyos, és állandó határozást szabni az adandó fának mennyiségére nézve, mert a’ Törvény csak elegendő tűzifát rendel a Jobbágynak, ez pedig a' puha, vagy kemény fának, sőtt még a’