Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832
( -> ) nyékén épült számolása, adósságát kifizetni nem tudja, és végre az által: hogy fáradsága nélkül a’ Törvénynek eggy szava felemelte hitelét, uzsorás Zsidók’ haszonlesésének háza népével eggyütt áldozatja lessz. Továbbá Meg van győződve az Országos Kirendeltség is azon állításnak megczáfoihatatlan valóságáról: hogy a Földes Urak, és Jobbágyok között az atyai, és fiúi cszve függést tovább is fentartani felette szükséges} de éppen az Országos Kirendeltségnek javallatja az, melly ezen századok olta* lenállott öszveliiggést egyszerre semmivé tenné; merta’ Föl* des Ur, kitol eddigi jussainak egy része a’ Törvénynek ujj rendelése által minden kár pótlás nélkül elvétetik, úgy tekéntené Jobbágyát, mint az ó kárával, és igazságos jus* sainak sérelmével gazdagodott Birtokos társát, kit mint vevőt tulajdonába befogadni kéntelen volt; noha talán a'megüresult Jobbágy ülést inkább valamelly szeretett emberének kezére juttatni óhajtotta volna. Most a’ Jobbágy Földes Urának kegyelméből kapja telkeit, a’ Földes Ur tehát: hogy jótéteménnyé sikeretlen ne legyen, ujj Jobbágya eránt kivált elsőbb Evekben sokkal engedékennyebb, adózásaiban ha hátra maradott elnézi, ’s addig még az ujj Gazda marhát szerezhet, gyalog adózásaival megelégszik, ha pedig olly szűk a' termés: hogy a’ Jobbágy minden kéméllő gazdálkodás mellett sem érheti be kenyerével, vagy ha szerencsétlen csapás döntötte nyomorúságra az iparkodót; segítti a’ Fol des Ur tehetsége szerént, mert ki az, ki munkás Jobbágyát az idők sanyarúságának, az éhei halásnak áldozatjává lenni engedje, sőtt tulajdon hasznáért sem haggyja kipusztulni Jobbagyát vonós marháiból a’ Földes Ur, mert ez által önnön gazdasága szinte tetemes károkat szenvedne. Akkor azomban, ha az Országos Kirendeltség javallatja elfogadtatnék, úgy tehentené minden Földes Ur Jobbágyát: mint a’ terhes szerződéseknél eggyik Szerződő fél a másikat, a’ költsönös jussoknak, és kötelességeknek szoros korlátái között maradna, mindenik, a Földes Ur segedelemért esdeklő Jobbágyát, az ó kárával ingyen nyert, vagy akarattya ellen megvásárlóit Jobbágy ülésének böcsű árához utasítaná, 's elpusztulásával nem sokat gondolna, mert a’ tehetetlennek Jobbágy ülését eiadatváh helyette tehetossebb Jobbágyot kapna. — Most a’ Jobbágyot nem csak kötelesség, hanem hálaérzés is csatolja Urához, mert bizonyos élelmének forrását a' Jobbágy ülést ingyen kapta tőle, számtalan szükségeiben segédet leltt nála, sőtt jövendőre is erős bizodalma vagyon hogy erkölcsös élete, és iparkodása mellett nyomorúságban elveszni nem engedi; — akkor azomban megkívánja minden Földes Ur, a’ Jobbágy ülésnek ujj vevőjétől is Jobbágyi tartozásainak egész mértékben leendő pontos tellyesíttését, semmi hátramaradást el nem néz, nem nyújt semmi segedelmet, a’ Jobbágy sem tartozik tehát semmi köszönettel Urának, mert semmi jótéteményt attól nem nyertt, pénzen vásárlotta Jobbágy ülését, sőt annak kifizetésében is, a’ szorossan megkívánt Jobbágyi adózások néki sok akadályt szeriének : egyszóval Földes Urát, ki mindenkor csak úgy jelenik meg előtte, mint szolgálatot, és engedelmességet parancsoló, vagy pedig mint ítélő sőtt gyakran büntető Bíró , soha nem úgy, mint segedelmet nyújtó jóltévő atya, lehetetlen hogy fiúi birodalommal szeresse, sőtt némellykor talán az is lehetetlen: hogy ne gyűlölje. Felleszntk tehát bomolva a’ költsönös szeretetnek, és bizodaiomnak, a’ kegyességnek, és engedelmességnek minden szorossabb kapcsai, a’ Földes Ur csak azt tellyesítti a’ mire Törvény kötelezi, a’ Jobbágyot csak a’ keménnyebb Törvények súllyá, ’s ezekből eredő büntetések félelme tartja meg az engedelmesség korláti között. Számtalan szomorú példa bizonyítja pedig már eddig is: hogy ott, a’ hol a’ Földes Urak megszűntek atyák lenni Jobbágyaik eránt a’ Jobbágyok megfelkontatva sok nyughatatlan nyereség vadászok által juesaikat emlegették ; ott a’ hol a’ Földes Ur is, a’ Jobbágy is a' Törvény szárOz szavaival mentegette magát , ’s e’ miatt az atyai szeretet , és annak megfelelő fiúi bizodalom végképpen elfojtatott, hosszúra terjedő, sőtt végét alig érő költséges porok támodtak az engedetlenséget utoljára lázzadás váltotta fel , mellyet eggy oda küldött katonai hatalom Kar csak hamar alnyomott ugyan, de a' magok sorsán javittani kívánó, ’s előbb vagyonos Jobbágyok gyakran koldus botra jutottak; mert hamar szakadnak ott a’ Polgári Társaság kötelei, hol azokat nem költsönös szeretet, és bizodalom, hanem egyedül kénszeríto erőszak tartja öszve. — végre Az 1741-ik Esztendei 8-ik Törvény Czikkely világossan azt rendeli: ,, Ne onus publicum Fundo quoque modo inhaereat “ — Ezen Törvény pedig olly szentnek , és változhatatlannak határoztatott: hogy annak megmásításáról magának a'Törvényhozó Testnek sem szabad tanácskozni. Az 1826 ik Esztendei Ország Gyűlésén egybe gjultt Karok, és Rendek, akkor midőn a’ Jobbágy Telkeken lakó Nemesseknek adó alá leendő öazvebáta tanácskozás alá vétetett, több idei» ezen Törvénynek értelmét a Nemesseknek emn-7
