Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]
— ID — esztendei, Martius holnapig minden Summa Scala szerént szállítassék le, de az igy leszállított Sommaliért nem váltó czédula, vagy is 100 forintért 4° ezüst forint, hanem 60 pengő] forintok fizettessenek , a' fizetésnek eszköze pedig egyedül csak ezüst, és arany pénz légyen , és más pénzt senki elfogadni ne tartozzék. — Erre Ö Felsége ismét hivatkozván az íSző-ik esztendei Ország Gyűlésére kiadott Királyi válaszra, mellyben az vala kijelentve: hogy a' Scálát megelőző időkből eredő kötelezéseknél , midőn a' hitelező mondja fel az (adósságot , akkor papiros pénzben is tartozzék azt elfogadni , ha pedig az adós akarja hitelezőjének a’ pénzt letenni, ezüst pénzben fizesse le adósságát, egyébbaránt a’ Scála alatti időszak eránt javallatunkat el nem fogadta, — de Fejdelmi szavát ndá: hogy soha pappiros pénzt parancsolt értékkel többé kibocsátani nem fog. — Ezen biztosító Ígéret után azt hittük : hogy sémi ok nem lehet, melly miatt tovább is ellenezze a Kormány Törvény által kimondatni azt: hogy a’ fizetésnek eszközé csak arany, és ezüst légyen, a pappirost pedig fizetésben elfogadni senki nem köteles — ismételtük tehát egy ujjabb felírásban ezen kivánatunkat , sött hogy e’ fontos tárgyban mar egyszer Törvény alkottassák , megegyeztünk a’ Kormánynak azon kívánságában is: hogy a’ Scála közötti idő szakaszban, a' Scála szerint már leszállított 100 forintért nem 60, hanem a' gyakorlat szerint csak j.o ezüst forint fizettessék , a’ Scála előtti viszonokra nézve pedig előbbi határozatunknál maradtunk. Illy értelemben szerkeztetvén törvénvjavallatinkat, azokat Ö Felségének újra felterjesztettük, de kedvező választ ismét nem nyertünk, ’s noha Ö Felsége pappiros pénzt parancsolt értékkel kiadni többé nem fog, abban még sem egyezett meg, hogy a fizetésnek egyedüli eszköze csak arany, és ezüst légyen, s a’ pappirost pénzt elfogadni senki ne köteleztessék e' nélkül pedig Törvényt alkotnunk nem lehetett, mert ön magunk Törvény által ismérnénk el a pappiros pénznek parancßolt becsét , mellynek súlyos következését sok magános polgár , sok köz hasznú alapítvány sajnosán érzi még most is. Az előleges sérelmeknek azon pontjára, mellyben az egyházi javaknak önkényes megrovatása ellen panaszolkodtak az Ország Rendei, féléiétől az említett Királyi válaszban az mondatik: hogy Ö Felsége mind azon segedelem pénzeket, mellyekkel legfőbb Pátronátusi jussainál fogva az Egyházi Rendet terheli , liu„i Törvényeink értelmében a' közállománynak, és magának az Egyháznak szükségeire fordítja, ’s az alapítóknak szándékát is mindenkor figyelemben tartja. Megválónk mi arrúl győződve: hogy azon nagy kiterjedésű javak, mellyek Hazánkban az Egyházi Rendnek kezein vágynak, a’ közállómánynak kétségtelen tulajdonai lenni soha meg nem szűntek, s nem kételkedünk : hogy azokról, mint Status javairól a törvényhozás szabadon rendelkezhetik , sött előre látjuk : hogy ha majd a köz nevelés, de kivált a’ Népnek nevelése Országos tanácskozások alá kerül, ha majd a törvényhozásnál a’ vallásnak azon szolgáirul lészen szó, kik a' gazdag egyházi javaknak igazságtalan aranyban felosztott jövedelmeiből nem részesülve gyakran szűkölködni kéntelenek , holott a’vallásnak, és Nép Oktatásnak legszentebb, de legsúlyosabb kötelességeit ők tellyesítik, — elkerülhetetlen lész’ a' közállománynak ezen jussát tettleg gyakorlatba venni, de éppen ezért cl nem ismerhetjük azt: hogy a’ Kormány ezen javakra Önkényesen , és egy oldalulag terheket vethessen, mert a’ Nemzet köz tulajdona felett a’ Kormánynak egy oldalulag rendelkezni törvényes hatalma nem lehet, s a’ polgárok bár melly osztályának a' végrehajtó hatalom önkényes terheltet éseitől mentnek lenni. A Királyi válasznak említett pontjaira tehát
