Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]

köz határozott által ismételve kijelentették a Nemzet Képviselői: hogy az egyházi javaknak jövedelmeiről, csak az öszves törvényhozás rendelmeiről , csak az öszves törvényhozás rendelkezhetik, — 's a’ lelirás mellynck szerkezete felett a két Tábla közöt hosszasabk vitatások folytának, végre köz egyezéssel olly értelemben készült el: hogy azon elvet, mi szerint az egyházi javaknak jövedelmeit is lehet az Ország védelmére, vagy más köz hasznú egyházi, s Nemzeti intézkedésekre a Törvények értelmében fordítani, az Ország Rendei sem veszik kétségbe, de a’ törvényhozás rendes utján kivűl egy oldalulag behozott, és tettleg folytatott megrovatást alkotmány és Törvény elleni sérelemnek tartják s annak megszüntetését ismét sürgetik. A- felirásra válasz nem érkezvén, előleges sérelmeinknek ezen pontja is Orvosolatlan maradott, — de mind a' köz tanácskozásokban mind a’ felirásban világossan kimondatott az Nemzetnek az egyházi javak feletti kétségtelen jussa, mellyet Haza köz javára használni a jövendő törvényhozások gondja leend.

Előlegesen felterjesztett súlyos sérelmeink között talán legérzékenyebb az, meJIy a' só árának Ország Gyűlésén kívül Önkényesen történt törvénytelen felemelésébűl eredett. Kettős a’ tárgya ezen sérelemnek , egyik a' sónak szerfelett nagy ára, melly kivált a' földművelőt, és a’ szegény adózó népet olly igazságtalanul terheli, s mellynek szomorú következései kivált a’ marha tartásra nézve naponkint súlyosabbak — a’ másik pedig, melly törvényes tekíntetbűl az elsőnél meg fontosabb; — hogy a’ só árának meghatározását, melly az 1790-ik esztendei 20-ik Törvény Czikkely szerint az Ország Gyűlésének rendelete alá tartozik, a’ Kormány tölünk elvonván, önkényesen, és egy oldalulag gyakorolja. — Felhozta már ismételve a Nemzet mind azon okokat, mellyek e tárgyban Nemzeti jussaink mellett czáfolhatatlanúl szollanak, hivatkozott a' Törvényekre, — felszóllította Fejedelmének igazság szeretetét — hivatkozott Európának Ítéletére, panaszolkodott — kért, és sürgetett; de mind ezek sikeretlenek valának, ’s Ö Felségének ezen Ország Gyűlésére kiadott válosza is megtagadó volt. Ismételtük a’ felírást, és egy törvény javallatot is küldöttünk fel mellette, mellyben a’ sónak ára az 1792-ik esztendei törvényes mennyiségre leszAllíttatott, — de sem ujjabb kérelmünk , sem a' törvényjavallat elfogadva nem levének — se legsúlyosabb sérelemben sem valánh hepescis még reale enyhítést is eszközölni.

A’ Kamarának Biroskodása eránt, mellyet a’ sóbeli kihágások felett eddig törvénytelenül gyakorlott, kedvezőbbnek látszott a’ Királyi válasznak tartalma, mert ebben egy czélarányos új Törvénynek alkotására levénk felszóllítva, de midőn a’ felszóllítás következésében javallatunkat felterjesztettük, az ismitt félre vettetett, s reményeink igy sem tellyesűltek.

Hazánknak egyébb sérelmeire, mellyet ezen Ország Gyűléséről felterjesztettünk szinte nagy részben vagy megtagadók , vagy elmellözők voltak a Királyi válaszok, — némelly pontak azonban kedvezők is valának , mellyeket a' mennyire szükséges volt Törvénybe iktatónk. Ezek közül csak azt említjük meg, mellyben a vásári helypénz eránt a Tek. Rendeknek is óhajtása szerint ujjabban meghatároztatik: hogy sem héti, sem Országos vásárokon nemes ember, vagy városi polgár helypénzt fizetni nem köteles, — és azon pontot, mellyben Veszprém, és Somogy Vármegye között Sió-fokra nézve Somogynak a’ T. Rendek által is pártolt kivánatához képést újabb Biróskodás rendeltetik.

Megkell még a’ felterjesztett sérelmek közűi említtenünk azt, mel. lyet Veszprém Vármegye a' Merétc puszta birtokosinak adó alá vetése

— i6 —