Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 52. ülés

1 67Ó ^ standum desiderari declarabatur, /m/zc vr- ro Summam (determinatione modalitatis SS. relicta') per indirectas quoque Impositas optimo cum successu conflari posse propone­batur” a’ mostani Királyi Resolulió- ba pedig ezek : „ meritum isthoc refle­xe ad Monarchiae externas, et internas Relationes" item : r ultra Contributionem 12 milíiones pro 1812. alias autem 12 mil- liones pro 1813- assecurent” ezt a’ kö­vetkezést húzza-ki, hogy ezen szá­mos pénz sürgettetésének tzélja, tsak a’ finantziále plánum megerősítése, és tsak a’. „ modalitás ” hagyatik a'Stá­tusok akaratjára, — hogy az első­be minden esztendőre, itten pedig praeliminariter épen az sürgettetik, „aá formam aliorum Provinciarum“ a’ többi Tartományok szüksége pó­tolására Instructiója szerént az il­yetén adástól el van tiltva. Hanem ha más móddal fog kérettetni, va­lamint ez előtt kijelentette, most-is m^gvalja, hogy az erőnkhöz mérsé­kelt Törvényes segedelemre reá haj­lik, de Titulo Doni gratuiti, kivé- vén a’ Koronázások alkalmatosságát, soha sem volt, nem-is lész halak- mában egy Követnek-is ajándékoz­ni ; illyetén Titulusoka! ne keresünk, mert akkor valóban örökös Comri- butiót magunk hozunk fejünkre. A’ M. Elöl-U1Ő a’ legközelébb szólt Követ eloadá-át két pontra húzta : az első nézi a’ Just , a’ másika pedig a’ factumat; a’ mi az elsőt illeti: arra, minthogy már a’ SS. és RR. állításai Ó Felsége e- lejébe adattak az Ország által, fe­lelni feleslegnek tartja, a’ mi a’ fa- Ctumot illeti: kétségen kívül va­gyon a’ szükség; hogy eztet rend szerén! a Korona jövedelmeiből kell pótolni, midőn t. i. az Aerárium ma­ga egész állapatjában vagyon, az i- gaz , de épen az a’ baj: „quodnon sint integrae res ’’mellynek az a’ követke­zése,­E S. • . . . > , si aliter desideraretur, se legale, viri­busque commensuratum subsidium, velut jam attigerat, negaturum non esse; non tamen titubo doni gratuiti, quod, exceptis Coronationum casi­bus, offerre nullius in Nuncii pote­state situm esse se existimare; imo -vereri, ne talibus sub titulis peren­nis facillime inducatur Contributio. Sic ad haec 111. Praeses : ea , quae juris sunt, iteratis alioquin Re­praesentationibus Suae Majestati jam remonstrata, superfluum éssö hic iterum attingere; quod factum adtinel: necessitatem omnino ades­se, extra dubium fore; verum qui­dem esse, neces-itates ordinariae, id est rebus aerarii integris, e redi­tibus Coronae tegi debere ; sed id recte modernas parere perplexita­tes, quod res non sint integrae; ideö- que reditus illos non sufficere, no­stram itaque fore obligationem Re­gi et Patriae subsidia ferre. Certe hite-

Next

/
Thumbnails
Contents