Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 43. ülés - 1811-1812 / 44. ülés

SESSIO XUV.

539

rendeli, nem szól a’ Nemesekről, hanem a’ nemtelen személyekről, ellenkező értelemben vagyon; mert azon törvény az adósokról átaljában minden megkülönböztetés nélkül szól, a’ hol tehát a’ Törvény különbséget nem teszen, mi sem tehetünk. De továbbá ugyan azon 1492-dik esztendobéli 8y-dik 90-dik 91-dik 92-dik Tzikkeíyek azt tartják magokban , mi formán , és miné- mü esetekben lehessenek a’ személyes letartóztatások ? — már ha a’ 90-dik és 92-dik Tzikkeíyek rúbrti- mait öszve vetjük, nyilván kifog tettzeni, hogy a’ 92-dik Tzikkely. bem rendelt személyes letartóztatás

alá mind a’ Nemes mind a’ Nemte»

len adósok alá esnek; ugyan-is a’ 90-diknek rubruma ez: „arestari Nobiles, eorum Bona, et co om pro Nobilibus non possunt ” a’ 92-dik Tzikkelynek rubruma pedig ez : ,, Manifestus debitor, vu'go szemben va'ó adós, detineri potest ”épen ollyan személyes letartóztatásról szól az egyik tagadólag, a’ millyenröl szói a’ másik állítólag; — van ennek nyoma az utóbbi Tör- vényekben-is', nevezetesen az I495- dik esztendőbéli 2 i-dik Törvényben, a’ melly a’ személyes letartóztatást a’ Nemesekre - is kiterjesztette, a’midőn az első pontja, a’ melly a’ Törvénytelen letartóztatás Biráji ellen hozattatott, így szol: „ Ád articu’um 91. de ares: ationibus occasione Nobifium confectum etcf tovább : „ et ipsis Nobilibus injuriam passis” — nem kívánja az illyetén szokásból már kiment szenielyés letartóztatásokból a’ Törvényeket újítani, mertarra, ha most kellene hozatni-is, sem voksolna , hanem tsupán a’ nagyobbról kisebbre húzván az okoskodást, megerő- sítteiik kívánságában, hogy tudniillik : ha a’ régi Törvények az il- lyeien esetekben minden különbig

nelvero: Manifestus debitor vurgo szemben való adós detineri potest; ” adeoque de eodem detentionis casu, prior quidem negative, hic vero positive statuat , manifesta est consequentia , ab hac Nobiles non excipi.—Vestigia hujus posterius etiam, quippe Articulo 21. 1495. reperiri, ubi arrestationis casus etiam ad Nobiles ex« t

tenditur; puncto enim i-mo de ille- galibus arrestationibus sic loquitur: „ Ad Articulum yl-um de arrestationibus occasione Nobilium confectum ’ porro ,, et ipsis Nobilibus injuriam passis &c. ” — Nolle se quidem Leges has de arrestationibus, quae jam exoleverunt, ét quibus ferendis, voto suo nunquam accessurus erat, renovari; rette tamen áb iis ad projectum istud, velut a majori ad minus duci argumentum; quippe si olim manifesti debitores in persona detineri potuerant, non fore contra L°gum nostrarum spiritum, liquida debita via summaria incassare. — Sed quod nec dispositioni Tit. 9-ni i-ae projectum hoc adversetur, inde probari, quod secundum hoc formalitates saltem praescindantur, sed debitor, utut via summaria, audiendus tamen semper praecipiatur; denique nec constitutionalibus libertatibus repugnare Tit. 68- 2-ae perhibet. — Longe magis derogare id systemati Constitutionis nostrae, si tales in justitiae administratione occurrant obices, quos aequissimus licet Judex superare non potest. De majoribus Summis, quarum causa expensas facere operae pretium est, sermonem hic non esse, sed de minutis illis, quae utut misero creditori paris sunt considerationis, ac majores locupleti, tanti tamen non sunt, ut illas novis cum expensis vindicare possit, et ideo iliis mavult renunciare, quam longas expeti 8 *iri