Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 36. ülés
SESSIO XXXVI. 427 már tudna magyarul, de mostanában ha a! tót, német’s más nyelvű falukban tsak ollyan papot lehetne küldeni, a’ ki egyszer’smind magyarul-is tudjon, féltő, ne hogy azon helységek lelki pásztor nélkül maradnának. Erősítették ezen előadást, és elfogadni javaslották a’ Fő RR. vélekedését , több Káptalanoknak és Vármegyéknek Iíövetjei, kik köz- zi’il a’ Szepesi azt hozta elő, hogy valamint többnyire minden Püspökség maga Megyéjebéli szülöttekből szerzi öszve papjait, úgy a’ melly Püspökségek Tót Vármegyéket foglalnak magokban, azoknak papjai többnyire tótok-is szoktak lenni ;e- zek tehát mindnyájan most nem alkalmaztathatnának, mert tsak később üdökre lehet reményleni, hogy a’ tót eredetű papok - is tudjanak magyarul; azért tehát ezeknek szint úgy mint más renden lévőknek ü- döt kell hagyni. Azonban nagyobb része a’ SS- nakés RR-neka’FŐ RR. által javaslóit hozzá adást, egy altaljában elfogadni nem akarta, mert ez által ezen egész rendszabás meggyengülne , és annak tellyesítése a’ Püspököknek szabad akaratjokra bízattat- na; Ebben pedig a’SS. és RR, főbb előmozdítását reményiették igyeke- zetjeknek, mivel a’ lelkipásztoroknak legnagyobb béfolyások vagyon a’ népnek szívére. — Hozzá járul, hogy a’ lelki Pásztorokból lesznek a Püspökök, és más Fő Egyházi rendűek, kiktől külömben-is megkívánja a’ Törvény, hogy magya- rúl tudjanak. Ezen rendelésbe pedig nem az a’ szándék, hogy miíi- den lelki pásztor tökéletessen tudjon magyarul, hanem hogy azt legalább gvae hungaricae cognitionem est habiturus; sed in praesentiarum si Communitates Slavicae, Germanicae, aliorumque idiomatum,tali saltem animarum Curatore provideri possent, qui una hungaricam etiam calleat, verendum foret, ne loca illa Pastoribus carere oporteat. Firmabant sententiam hanc, eamque adoptari svadebant plurium Capitulorum et Comitatuum Ablegati ; quos inter Scepusiensis Comitatus Nuncius eam addebat reflexionem: quod quum omnis Episcopatus Clericos suos potissimum e Dioecesanis suis legat, si Dioecesis aliqua Slavicos complectatur Comitatus, Curatores etiam animarum potissimum Slavi sunt; hi itaque in praesentiarum accomodari non possent, quum lapsu saltem temporis sperare liceat, ut Slavicae etiam originis Sacerdotes hungaricam calleant; quare Curatoribus etiam animarum non secus, quam ceteris in civili Officio existentibus , longius tempus assignari svadebat. Maxima tamen Statuum et Ordinum par» propositam per Excelsos Proceres modificationem irre- stricte adoptare noluit. Hac e- nim acceptata omnem puncti hujus dispositionem enervari , et illam mero Episcoporum arbitrio relinqui dicebant. Status vero et Ordines praecipuum jn hoc promovendae intentionis suae reponebant adminiculum , quum Curatores animarum maximum habeant in populi animum influxum.— Accedit, quod Curatores animarum ad Episcopatus, aliasque dignitates Ecclesiasticas evehantur, in quibu-cognitionem lingvae hungaiicae Lex alioquin requirit; non esse autem eum dispositionis scopum , ut omnis Curator animarum lingvam * 2 hun*
