Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 1. ülés

SESSIO I. 7 rnánya alatt lévő népeit szerentsé- sebbekké ’s bóldogabbakká tegye, azoknak mind külső mind belső bo­torságát, ősi Törvényünk’s bevett szokásunk szerént vóltaképen őriz­ze, fentartsa, megerősítse. A’ ki­nek mi, valamint Hazai Törvé- nyünkhez képest mindenekben en­gedelmeskedni kötelesek vagyunk, úgy az Ország javait minden kitel­hető móddal ’s úttal előmozdítani, jobbágyi készséggel, ’s mély aláza­tossággal óhajtjuk. Mert ugyan - is a’ Magyar sza­bad Nemes Nemzetnek , főképen a’mi boldog emlékezeti! ditső eleink­nek, széles e’ világ tudtára, ’s jeles emlékezetére, a’ volt kiváltképen eleitől fogva különös ditsosége, ’s legnagyobb öröme, hogy a’ közjó­nak előmozdítását, ’s gyarapítását, hazafhíi készséggel legtisztább szán­dékkal kívánta, és azt polgári elégsé­ges erővel, ’s hathatóssággal kereste, a’ mi több, arra tulajdon értékét, vé­rét, életét ónként szentül felál­dozta. Nem különben mi - is most említett édes Eleink, méltó mara- déki lenni, és példás nyomdokit tehetségünk szerént követni akar­ván, a’ Királyi Széknek állandó fé­nyességét, és azzal egybe kaptsol- tatott Nemes Jussainknak kívánt óltalmazását, egy szóval Hazánk ré­gi ditsőségét, álhatatosan szemeink előtt viselvén, Méltóságod érdemes személyében tellyes bizodalmun- kat helyheztetjük, hogy valamint ö FeEége legkegyelmesebb Kirá­lyunk, Méltó ágodata’ NemesMa- gyar Hazánkban, több fényes, tel­lyes megelégedéssel viselt hivata­lok után a’ Tekéntetes Karok ’s Ren­dek Táblájának Elol-Ülőjévé kegyel­meden rendelte, úgy a’ maga Nem­zeti jeles» eredetéhez, ritka fzemé­lyes felices , Securitatemque illorum, tum externam, quum internam, se­cundum Leges et avitas Consvetu- dines tueatur atque conservet Au­gustissimo Domino Nostro quem­admodum obsequio ad praescri­ptum legum tenemur omnes, ita nil magis in votis habemus, quam commune emolumentum, homagia- li cum promptitudine operari, mo- dhque promovere omnibus. Ea namque fuerat liberae Gen tis Hungarae, Divorumque proge­nitorum nostrorum (testem appello universum orbem ) gloria atque fe­licitas, quod publici Commodi pro­motionem, atque incrementum pu­ro semper pectore optaverint, pro viribus atque facultatibus secunda­verint, vitamque et sangvinem pro hoc, ultro immolaverint. Sic nos quoque, Majorum no­strorum non indigna progenies vo- cari, et laudabilia eorum vestigia sequi exoptantes; splendorem Solii Regalis, ac quae huic intimo nexu juncta sunt, privilegiorum nostro­rum et immunitatum conservatio­nem, verbo avitam Regni hujus glo­riam , velut unicum consiliorum no­strorum Scopum intuemur; atque in Illustritatis vestrae Persona, quae insignibus meritis inclaruit, omnem locantes Fiduciam, firmiter spe­ramus, ut quem Sua Majestas Sa­cratissima clementissimus Rex no­ster post plura conspicua , quae cum altissima satisfactione gesse­rat, Regni munia, Inclytorum SS. et OO. Praesidem esse voluit, Ea­dem Illustrita* Vectra pro clara G$- * * ne-

Next

/
Thumbnails
Contents