Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 1. ülés

4 i. ÜLÉS. ivet, éteteket örökre fenmaradan- dó ditsöséggel és példával feláldoz­ták ; tudják, és nein régi tapasz­talásból tudják, hogy Magyar Or­szág az , a’ kit sem a’ Háborúnak legszorongatóbb terhei a’ maga állandóságában meg nem eröthet- lenítettek , sem a’ hitegető szavak, és ketsegtetö Irományok, a’ Koro­nás Fejedelemnek hív buzgó szere- tététől, a’ Hazai Törvényes alkot­mánynak védelmétől el nem von­hattak. Tsak a’ legutóbb elmúlt háborús üdoben-is , melly nagy, melly nevezetes és megtzáfolhatat- lan próbáit adta mind ezeknek a’ mi Nemzetünk? És hogy ha bár a’ Magyarok hívsége, mellynek ezen utolsó üdőben illy jeles bizonysá­gát mutatták, olly ditsöséggel nem tündöklött-i-, a’ minémü néhai O- sf ink es Atyáink Nagy Mária The- rezsia alatt történt felkeléseket kö­vette ; de tsak ugyan a’ mi Koronás Király unkhoz való tántoríthatatlan hívségünk, és édes Hazánknak fen- tartásara ügyelő gondoskodásunk el annyira tagadhatatlan , hogy ez ellen még az irigységnek sem lehet kikelni. Illy szívvel, illy lélekkel bír­ván, mutassuk-meg a’ jelen való Or­szág Gyúlesében-is, hogy a’ Hazát nem t akfegyverrei védelmezni,ha­nem annak bátorságát ’s boldogsá­gát , más módokon-is megszerzeni készek vagyunk ; mutassuk-meg, hogy minden esetekben az az egy tzelunk, egy igyekezetünk, hogy minden különös és magunkra néző tekénteteket felre tévén, az egy köz hasznot kívánjuk eszközölni; ho­lott ezt tehetősen eszközölvén mi­is annak gyümöltsében részesülünk. A’ mi legkegyelmesebb Feje­delmünk, a’ ki mindjárt Országo­sának kezdetén, azt vette sinor mér­tékül ipsam, in aevum perennatura cum Gentis gloria, et exemplo conse­crarent. £>ed ne id quidem, recen- tissimorum temporum eventibus e- docti, ignorant, eam esse Gentis nostrae indolem , cujus neque gra­vissimae belli calamitates constan­tiam prosternere, neque intemera­tam in Regem fidelitatem , ac tuen­dae avitae Constitutionis studium, seu speciosus verborum apparatus, seu scripta ad alliciendum concin­nata, labefactare potuerint. Quanta hanc in rem vei postremorum belli ductuum temporibus Gens nostra, quamve conspicua et irrefragabilia expromsit documenta? Quanquain autem Hungarorum fidelitas, cujus hac etiam aetate, tam luculenta edi­derunt sp< cimina, tam glorioso co­ronata non sit eventu , quo arma Avoru n, Patrumque nostrorum sub Magna Maria Theresia correpta re­fulserunt; nostra tamen in Augu­stissimum Regem nostrum illibata fides, solicitumque charam Patriam nostram conservandi studium, et testatissima sunt, et quovis livore altiora. Hoc animo praediti, hoc spi­ritu cum imbuti simus; his etiam Comitiis palam Orbi faciamus, non armis modo Patriam nostram tueri, sed securitatem et felicitatem ejus, aliis quoque Adminiculis procurare natos, ac paratos nos esse; illuc porro quibusvis in eventibus studia ac conatus nostros tendere conte- stennir, ut sepositis privatis publi­ca duntaxat emolumenta prae ocu­lis habeamus, fructus illorum, si ea pro viribus promotum iverimus, ipsi etiam deinceps collecturi. Augustissimus Dominus ac Rex noster, qui mox cum felici Regimi­nis sui aditu se Lege et Augusta Fi­de

Next

/
Thumbnails
Contents