Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 13. ülés
/ SESSIO* XIII. IO* nélkül szabad kényére maradjon.— Nem újság ez, és semmi illetlenség sints ebben; mert: ha a’ Királyi Pőréikben megesküszik a’ Fiscus O Felsége helyeit; miért nem esküd* nének-meg a’ Deputátióban O Felsége részéről megjelenők ? annál inkább , mivel amaz esetben tsak személye, ebben pedig a’ köz - jó, — köz Boldogság forog fel. Ezen hoszszasabb előadásokra, ’s ré?z szerént vittatásokra e’ követ- kezendoképen felelt a’ M. Personá- lis: Haköltsönös volna a’ Tartozás, az az: ha mind az Ország Deputá- tusai, mind az O Felsége által maga részéről kinevezendók egy formán tartoznának bizonyos egy tzélra vezető Dátumokat kinyilatkoztatni, akkor — azt hozná magával a’ köz Igazság, hogy ha egyik része megesküszik , a’ másik szinte arra köte- leztessék,de a’ Tanácskozásba vett kívánságot megfontolván, világos: hogy más Neme az Esküvésnek az, a’mellyet a’ Borsod Vármegyei Követ a’ Ministerek által letétetni kíván; más pedig, a’ mellyet Ö Felsége az Ország Depulátusaitól kivétetni rendel: Ez a’ titok megtartása, ama’ pedig kinyilatkoztató Esküvés neme; — nem volna továbbá a’ SS. és Rendek kívánságával megegyező, azt vitatni, hogy azok, a’ kik O Fel-ége részéről jelen lésznek a’ Deputátión, szoktassanak a’ kinyilatkoztató Esküvés nemének letételére; mert akkor tartóznánk é- lő Törvényeink útmutatások után, a’ mit előadnának, előmutatnának, abban meg-is nyugodni, és az utolsó kinyilatkoztatáshoz többé nem lenne jussunk; ez pedig az Ország Deputátusainak adatott} Utasítással meg nem egyez. — De nem-is egyezne-meg ez sem az Igazsággal, sem az illendőséggel; mert a’ MinisleLongas has argumentationes Illustrissimus Personalis sequentibus refellebat: si mutua et reciproca esset tum Deputatorum Regnicola- riurn, quum eorum, quos Sua Majestas missura est, obligatio Data quaepiam, ad eundem ducentia scopum, revelandi, justum utique foret, ut jurantibus illis, hi quoque ad juramentum stringantur; sed in quaestione, quae vertitur, certum est, aliud fore juramentum, quod Nun- cius Comitatus Borsodiensis a Ministris exigit, aliud, quod Sua Majestas per Deputatos deponi jubet; hoc enim est de secreto servando, illud foret Revelatorium. — Nec videtur menti Statuum et Ordinum satis convenire, ut per Suam Majestatem exmittendi Revelatorium dicant juramentum, namque secundum claros Legum nostrarum tenores, quidquid sub juramento revelaturi essent, in eo Statibus et Ordinibus conquiescendum foret, nec esset locus ulteriores, velut in Instructione Deputatorum continetur, dilucidationes petendi. — Sed nec congruere seu aequitati, seu convenientiae : Ministri enim id revelabunt , quod Sua Majestas dispositura est, nemini vero seu aequum, seu conveniens videbitur postulare, ut Sua Majestas juret.— Quod attinet paritatem a Fisco Regio desumptam, illa isthuc penitus non quadrat: Fiscus enim eodem cum cete* • 2 ris 9‘
