Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 1. ülés
iS Nemzetünknek a’ fegyveres gyakorlásban fáradhatatlan fzorgalmatofsággal oktatni, az időnek engedetlen változásait, ’s aa hadi életnek egyébb alkalmatlanságait azzal egygyütt nagy fzívvel fzen- vedni, ugyan azon fereget nem tsak fzeméllyes Jelenlétével (melly egye- diíl-is már mindenre bírta volna egy illy fzeretett Vezérnek Katonáit) hanem önnön vitézi, ’s meg tántoríthatatlan, és akármi súllyos dolgokra kéfz í'zivé* •nek példáival bátoríttani; sőtt, hogy ha a’ Király’s haza’ boldogsága úgy hozta volna magával, drága életét-is Katonáival közös vefzedelembe ejteni nem fajnállya vala. “ „Tellyes bizodalommal reményűik mi, hogy minekutánna már K. Her- czegséged a5 fegyver közt Hazánknak magát fel-áldozta, és egéfz Európának meg-biznyította , melly nagy Nádor Ispány léízen K. Herczegséged a5 Hadban; Már moíl az áldott békefség’idejében ezen Orízágunk’ gyűlése által meg- fzerzendó boldogságunkban- való efzközlése által újjonnan meg fogja mutatni, melly nagy Nádor Ispány légyen békefség idejében-is.“ „ A’ mi K. Herezegségedben hely- heztetett határozatlan Bizodalmunkat méltóztafson K. Herczegséged kegyesen meg-ítélni azon az 1795-dik Efzten- dőben tartatott Orfzág gyűlésében egy fzívvel, ’s fzájjal történt egybe kiáltá- sábúl a’ Haza Rendéinek, (mellynek emlékezete mod-is kellemetes előttünk) azon forró óhajtásokból, és ese- dezésekbül, mellyeket ugyan azok Ö Felségéhez a’ végre intéztek, hogy K. Herczegséged Nádor Ispányunknak en- gedódjön, azon fzívbéli hangos öröm kiáltásaiból a’ népnek, mellyel K. Her- czegségedet , midőn Hazánk réfzeit visgálná , Honnyosink mindenütt, és mindenkor el-fogadták: azon hálá-adatos indúlatbúl, és tifztelettel-tellyes hajlandóságból , mellyet az említett Nemesi fel-fegyverkezés alkalmatofságá- val minden Magyar fzívében tapafztal- hatott, és a’ mellyet moíl-is mélyen érzünk magunkban. Tápláljon K". Fő Herczegséged továbbá-is tapafztalt ke- gyefségével minket, mint valóban tulajdoni t, a’ kik K. Herczegségednek Hazánk’ boldogságára nézve-is fZámoS, és fzerentsés efztendőket forró buzgó- sággal kívánunk.“ Nationis noílrae cohortem Ipfa in armorum ordinato ufu indefeíla follicitu dine inílruere, aéris intemperiem, cse- teraque armorum incommoda cum illa magno animo ferre, illam non folum prsfentia fua, qua? vel Tola apud militem, tanti Ducis amantillimum omnia pene confeciffet, fed intrepidi, fk ad ardua quaeque promtrfliini pedoris exemplo confirmare, ac ii id falus Regis, & Pa triae fecum tuliifet , pretiofam vitam luam eidem cum milite filo difcrimi- ni objicere non dubitabat. “ „Pofteaquam R. Celfitudo Veilra fe totam Patriae noflne inter arma lacravit, ac toti Europae teilatum reddidit, quantus bello Palatinus fit; fpe certiilima ducimur, Eandem Celfitudinem Ve- ilram Regiam, alma pace revecta, felicitati Gentis nofirae in his Comitiis procurandae, fapientilfima fua cooperatione , iupremam manum impofiturann, ficque novo rurliis documento, quantus pace etiam Palatinus fit> remon- ftraturäm.“ „ Dignetur Regia Celfitudo Veflxa de noftra in Eandem fiducia, nullis o- mnino limitibus circumfcripta, ex illa (cujus recordatio etiamnunc nobis ju- cundilfima eit) Congregatorum in Comitiis Anni 1796. Regni Statuum unanimi conclamatione , ac ardentifiimis defideriis, & precibus coram Throno Regio pro Serenitate Veitra Regia in Palatinum nobis cedenda interpofitis, ex illo fincerillimo exultantis omnis multitudinis jubilo , quo, partes Patri* no- ftr* luitrantem Regiam Celfitudinem Veftram, populares noilri Temper, ik ubique exceperunt; ex ea, quam oc- cafione pnelaudata? Infurredionis ab uno quoque Hungaro experiri potuit, tenerrima in Veilram Celfitudinem devotione , qu» certe omnium noftrum animis etiamnum intima eft, benignis- fime (latuere, ac nos, ut vere Tuos, porro etiam Benignitate fua fovere, qui eidem Regi* Celfitudini Veftra? multos , ik feliciffimos annos, pro Regni etiam noitri felicitate, ardentifíime precamur. “ wm
