Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29. - július 18. (Kolozsvár 1861)
1848 / 12. ülés
29 56.) Elnök ő nagyméltósága a szász törvényhatóságok követei, úgy a románok s több egyének részéről béadott. kérelem-levelek, valamint Székely- Udvarhely városa egyik követe gr. Teleki László atyánkfia által a IX. ülés 49-dik száma alatt a szabad kir. városokat és községeket illetőleg tett indítványa feletti tanácskozást tűzvén ki napirendre — Az ülés eloszlott. TIZENKETTŐDIK ÜLÉS, szentivánhó 20-kán. T I Z E N k E T T I) III h ÜLÉS. Kolozsvárit, szentivánhó 20-kán az előbbi rendes elnökség alatt. 57.) J könyvhitelesités. 58.) Felolvastatik a szász törvényhatóságok Emlékirata s arra határozat kél. Továbbá az oláhok körleveleire határozat. A szabad királyi városokat és közönségeket illetőleg határozás hozatik. 59.) A bíráló bizottság jelentései a beadott kérelmek tárgyában. 60.) Indítvány az iránt, hogy az egyesülési t.czikk szentesítéséig fölösleges az országos ülések tartása, függesztessék hát fel. Határozattá válik. 57. ) ü közelebb mult ülésben folyt tárgyakról szerkesztett jegyzőkönyv felolvastatván — Megállitatott. 58. ) Elnök ő nagyméltósága felszólítja a KKat és RR-et a napirendre kitűzött tárgyak feletti tanácskozásra, minek következtében a tanácskozások megkezdődvén, a KK és RR — a. ) A szász törvényhatóságok által beadott, s a szász nemzet kivánatait magában foglaló Emlékiratot illetőleg határozatukat a következendőkben mondották ki. (Lásd az Emlékiratot az Iromány-könyv 39. sz. alatt.) Az országgyűlés a fennebbi nyilatkozatot szász atyánkfiái iránti rokon érzettel fogadván, azt azon meghagyással adja által az Unió tárgyában kinevezett bizottmánynak, miszerint az, az igazság, méltányosság és józan ország- lástan határai között teljes igyekezettel oda munkáljon, hogy az érintett nyilatkozat alapján a ministerium által egy törvényjavaslat terjesztessék a közelebbi közös törvényhozás eleibe. A mikor is Szebenszék követe Schmidt Konrád atyánkfia következő nyilatkozatát ivánta jegyzőkönyvbe igtattatni: „Nem tehetem azt, hogy a tkts KK. és RR-uek nemzetem iránt nyilatkozott ro- konszenvökért háládatos köazönetemet ne nyilvánítsam, sőt azt annyival is inkább kötelességemnek tartom, mivel az egy oly tény, mely bennem teljes bizodalmát szült az iránt, hogy az Unióból származó nagy átalakulás, minden az iránti aggodalmak lecsillapításával, kedélyük lecsendesitésével békés úton sikerülend. Tökéletes meggyőződésemből bátorkodom állítani, hogy küldőim mint el nem fogúit fiai azon nemzetnek, ki -ez előtt hét századokkal a m. korona védelmére az országba behivattatott és ezen szent kötelességének hiven megfelelt, valamint készek nemzetiségük és alkotmányos létök ép fenntartásáért mindent feláldozni : szintúgy elszánt akarattal készek édes hazánkat akár mi oldalról fenyegető veszélyek ellen fegyvert fogni és harczolni. Miről a tkts KK és RR. jelen nyilatkozatommal biztositani kívántam, — pártolták: Schneider József, Goosz Károly, Bacon József, Roth Ilyés, Brennenberg Lajos, Brecht Mihály, Schwartz Károly, Hof- gr'áf János, Weisz János, Hirsch Mihály, Leonhárd Karoly, Ca- pesius Gusztáv, Eitel Frigyes, Fáik Károly, Mélás Lajos, Löw Vilmos, Boch Lajos, Lészai Antal. b. j Az oláhok részéről beadott kivánatokat magában foglaló négy rendbeli kérelmekre nézve ezekben állapodtak meg: Orasdggy. Jegyzőkönyv. 8 i