Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 79. ülés
520 vizsgálja meg; 3s ha úgy fogja találni, hogy azon bizonyítványok szerint, a tanulást folytató ifjúnak tanulása sikeresnek tekintethetik: akkor az oily ifjat az öszveirásból hagyja ki; valamint azokat is, kik arról bizonyitnak hiteles bizonyítással, hogy legalább bölcselkedési osztályt (Philosophicus cursus) elvégezték, és az ezen osztályban taníttatni szokott tudományokban sikeres előmenetelt tettek; különben pedig mindazokat, kik illy bizonyításokat eldmutatni nem tudnak, foglalja a biztosság öszveirásba, és a 8-ik ^-us rondelele szerint szorítsa sorsvonásra. Ezen pont megállítása feletti tanácskozás közben elmondott beszédeiket következő atyánkfiái kérték jegyzőkönyvbe íratni: a) Királyi hivatalos Cyárfás Elek. ,,Nemes Hunyadvármegye egyik tisztelt követe, Szabó József urnák a’ szőnyegen lévő tárgyban tett indítványát pártolva, az ezen inditvány ellen mondott némelly beszédekre nézve bátor vagyok rövid észrevételemet meglenni. Úgymint, többektől hallottam felhozni azt: hogy a’ nemesek is katonáskodjanak; melly nyilatkozat következésibe, nem tehetem, hogy ki ne jelentsem azon gondolatomat, miszerént azon kívánság, hogy a1 nemesek is katonáskodjanak, gyöngédlelen nyilatkozat, némüleg a’ katonai állomásra, és némüleg sérti a’ nemességet;— a’ katonai állomásra annyiban, hogy az illy kívánság: katonáskodjanak a1 nemesek is, úgy tetszik, mintha implicite azt foglalná magában, hogy a’ katonai állomás vagy olly borzadalmas, a’ mellytől mintha a1 nemesség irtózna, vagy pedig olly csekély és tekintet nélküli állomás, a’ mellyet mintha a’ nemes ember szégyen- lene elvállalni; már pedig ez nem igy van, mert a’ magyar nemes ember soha is nem irtózott, és nem is szégyenlette katonáskodni a1 Felség és haza javára, sőt jelenleg is (egy az egyéneket mind társalgási, mind pedig az igazság kiszolgáltatási rendszerben, takarékosságban, csinosságban kiképező és a1 magát becsületesen viselő, szolgálatra alkalmas férfiaknak a.’ rabulisticus és intrigant, ’s kárörömet lehellő lelküek általi ártalomra kevesebb utat adó szép és derék) katonai pályán szolgálni, a’ magyar nemes ifjú mindég szerencséjének tartja : — de hogy a’ sor ezerednel a’ nemes ember sorsvonás utján katonáskodjék, ezt kívánni sértés nélkül nem lehet. Mert ug\ anis, meg kell nézni az Approbata Constitutio 3-ik része 19-ik titulussát, a’ hol tisztán kitetszik, hogy a' nemes ember, midőn a’ szükség úgy kívánja felülni tartozik, a’ hol nem tészen különbséget, hogy kancsal-é vagy vastag nyakú-é, hanem mindenkinek viritim teszi kötelességgé a’ szolgálatot, s ekkor törvényünk ellenére, hogy a’ nemes ember között üszveirás és sorsvonás utján különbség tétetődjék ollyasmit kívánni is nem helyes; kész a’ magyar nemes ember törvénnyei értelmében, mindég a’ mikor a’ szükség úgy kívánja, a’ felséges trón és haza javát éltével és vagyonával is, öszveirás és sorsvonás nélkül is védeni. Továbbá, nemes Krasznamegye általam tisztelt követe, Bagosi urnák a' bányászoki a nézve mondott beszédjére, (melly szerint ha jól emlekezem, úgy tetszik azt mondotta, hogy ne vétetődjenek ki a’ bányászok is a' katonáskodás terhe alól, mert ők ha bán)ászkodnak, csak a’ magok számára bányászkodnak) azt mondom, hogy a’ tisztelt kö\et, ui meglehet, hogy a’ bányászat theoreaját tudja; de annak növelésében practicai ismerettel nem bir, és talán bányában sem járt,— mert ha csak látta volna is, hogy milly élet- veszedelemmel és költséggel jár a1 bányászkodás, vagy látott volna vagy egy a’ kőszikla ... ezúzott, vagy meglőtt bányászt, vagy ha látott volna dolgozni bányászokat, a’ hh ’ ^.U!S*Íal10r fojtásakor a kőszikla könnyen tüzes szikrát adva) mindég bizo- ^ ,. . flálok m’Mt a f*ncs tanálás: azt hiszem, hogy a’ bányászokra semmi terűt a tisztelt követ ur vitetni,— annyival is inkább, hogy a’ bányász nem csak Hetv'enkilenczedik ülés., augustus 19-kén.
