Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 79. ülés
321 a maga számára, hanem a felség és hazafiak számára is dolgozik 5 merta’ bányász a’ maga költségűi \ett mivszer, gyertya és puskaporral élet veszedelem között kaphatott kevés aranyából a tizedet a’ felségnek kiadja, ’s a mi azon feljül marad, a’ maga élelmire megki\ántató élelemszerért, a hazafiak által termesztetttermeszlményeikért odaadja; de igen sokszor megtörténik, hogy a’ bányász egész életin keresztül, a’ mint előbb is mondám, a maga költségin, élet veszedelem között dolgozik a’ nélkül, hogy boldogulhatna; ’s hát akkor a midőn a’ bányász megöregszik, ’s egész életén csak puszta reménységgel a’ maga költségén dolgozott, midőn talán gyermekei a’ bányászi terhes munkát ifjú erővel tovább folytatva boldogíthatnák atyjokat, 's a' felség és haza javára a’ kincset a’ kősziklák borzasztó mélységiből kihoznák: ekkor, az apáknak elöregedett és elgyengült korában gyermekeik katonáknak állíttassanak ? ezt is helyesnek nem tartom, hanem azt kívánnám hogy a’ hitelesen öszveirandó bányászok minden közterü hordozása alól mentesittessenek. Továbbá pedig bátor vagyok nemes Szebenszék érdemes követjének azt felelni, hogy óhajtottam volna, ha az érdemes követ ur, a’ tegnapi ülésben mondott beszédében, az 1791—beli 11-ik törvényczikknek azon részét, melly szerint egy nemzet a’ másikat a’ maga privilégiumaiban és törvényeiben megtartani, és annak elnyomását elkerülni kötelez- tetik, tartotta volna szeme előtt, és a’nemességnek (melly a’ nemes szász nemzetnek soha nem kívánt ártani) inkább törvényes joga mellett mint sem az ellen szólott volna. Végre, minthogy már a’ szőnyegen lévő tárgy a’ tegnapi ülésben is eléggé meg- vitattatott, hogy ne hibázzunk az 1791-beli 11-ik törvényczikknek azon része ellen, a’ melly azt mondja: hogy véleményeinket igyekezzünk röviden előadni és ne térjünk más, a’ dologra nem tartozó tárgyakra: óhajtanám az idő megnyerése tekintetéből is ezen tárgyat bevégezve látni, 's ezen beszédemet a' jegyzőkönyvbe igtattatni kiváltom. Ezen beszédet, mint utasításunk szellemében mondottat, pártolva, jegyzőkönyvre vétetni kívánom, Ferenczi Dávid, ab- rudbányai követ. b) Királyi hivatalos, Nagy József. „Mit és miként szólhassan valaki országgyűlésen, akár maga akár küldői nevében, annak mértéke az 1791 -beli 11. törvényczikkben ezen szókba foglaltatik: „quia verő Status et Ordines trium nationum arcto unionis vinculo colligati essent, unio in tractandis negotiis diaetalibus sequentia expresse exigit: ut Status et forma regiminis ab omnibus intacte observetur,— ut una natio aliam in suis juribus, privilegiis et approbatis Constitutionibus conservet. Miután pedig alkotmányunk a' fejedelem és nemesség közti viszonyra van alapítva, úgy hogy a’ nemesség jogait és kiváltságait maga az uralkodó is mindég megtartani esküszi : ezen jogokat es kiváltságokat bár ki is, a’ nélkül, hogy azoknak vizsgálata maga renden kilűzessék, csak közbevágólag ha feszegeti vagy avagy csak gúnyolja is, ezt a’ törvény machinationak mondja; és én álladalom sértésnek, egyesületi hitellenesnek tartom; 's ehez képest a’ tegnapi jegyzőkönyvbe igtatott beszédét is nemes Szebenszék követének illyennek nyilatkoztatom, ’s ezen nyilatkozatomat jegyzőkönyvbe igtatni kerem ; annyival inkább, mert a’ magyar nemesség, valahányszor a’fejedelem és haza szüksége kívánta, mihelyt fejedelme megszólította, mindégés azonnal készen állott kiváltságaiból folyó kötelességei teljesítésére, készen állott javaival és vérivel trónus és haza védelmére ; ’sillyen kötelességeit most is maga rendin hogy az idő körülményeihez alkalmazni maga a nemesség kész és hajlandó : tanúsítja az, hogy az arróli gondoskodást a teendők közé márbésoroztatni kívánta. Jegyzőkönyv * * Hetvenkilenczedik ülés, august. 19-kén.
