Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 72. ülés
280 HetvenkettÖdik ülés, julius 24-kén. Közönségesen el van ismerve, hogy a" tized egy a5 fóldmivelésre legnyomasztóbban ható, 3s a3 honi ipar felvirágzását leginkább gátló terhek közül. Nem annyira a* földesur által nyert javalom vagyis a3 föld, mint az erre fordított ipar és szorgalom arányában növekedik az, a3 megfeszített igyekezetét erősen sújtja , s egy bizonyos fokon túl me- röben^lehetlenné teszi. Ez állítás igazságát bizonyította, a3 köznépnek az adózás e3 neme ellen eleitől fogva mutatkozott ellenszenve, 3s elismerték azt már a3 régibb törvényhozások, midőn több esetekben a3 több szorgalmat kívánó, és olly termesztményeket, mellyeknek növelését előmozdítani kívánták, a3 tizedtől felmentették. A3 hűbéri viszonyok átalakítását 3s az ipar fejlesztését szivén hordó jelenkor pedig a3 tizednek kárpótlás melletti megszüntetését sorozta a3 legsürgetőbb javítások közé. Ha a’ tized átalánoson káros hatása nálunk is teljes mértékben mutatkozik, még különösebben megfontolandó, miszerint az itt, legtöbb esetekben. eredeti rendeltetésétől egészen különböző czélokra fordittatik; székely földön az úgy nevezett oláh telepeken helyt nem talál, hol pedig létezik, a3 íoldesurak által bizonyos csekély és törvényben biztosított váltság mellett biratik. Annyival könnyebben teheti hát a3 törvény- hozás nálunk, hogy a3 tized iránt nem csekély váltság, hanem illő kárpótlás mellett, úgy a3 mint a3 nemzeti iparra czélszerünek ítéli, rendelkezzék. Ez okokból kiindulva üdvösnek és szükségesnek tartottuk volna törvényt alkotni, miszerint tizedét az úrbéres, ha akarja, akár a3 vált- ságtőke egyszerre letétele, akár lassú törlesztés, akár évenkénti váltság- fizetés mellett megválthassa, hol pedig ezt tenni sem kedve sem módja nincs, ott a3 tized helyébe állandóan fizetendő gabonamennyiség hatá- roztassék. Ez által a3 földesur illő kárpótlást nyervén, a3 tized megszűnt volna az ipart fejlésével nevekedő arányban sújtani. Hogy pedig földművelésünk jelen bizonytalan állapotához képest, egy rendkívüli szűk termés esetében, a3 megállított gabonamennyiség a3 köznépnek felette terhére ne legyen, lehet való időről időre bizonyos ár maximumokat meghatározni melly mellett szabadságában állandóit volna az úrbéresnek a3 reárótt gabonamennyiséget pénzzel megváltani. Két ok van, melly a3 tized megváltásának vagy állandó tartozássá változtatásának jelen alkalommal eszközlését javalja: egyik az, miszerint iparunk jelen fejletlen állapotában a3 tized becse a3 föld egy tizedének, és igy annak, mit a3 földesur igazságoson kívánhat, becsétől nagyon messze nem áll, 3s éppen azért a3 kárpótlás méltányosabban és csekélyebb árban eszközöltethetnék; a3 másik az, miszerint az urbér béhozatala alkalmával erre megbízott hatóságok a3 tized becsének megállítását, 3s a3 megváltást, vagy állandó tartozássá változtatást a3 legczélszeriibben eszközölhették volna. Az 5. t. ez. a fennebbi okokat figyelembe nem véve, a3 tizedet mostani gyűlöletes s a köziparra nézve felette káros alakjában megtartotta, a 7. §. a felek szabadságára hagyván, hogy ha mindkettőnek tetszik^ a megváltás iránt az úrbéri tábla előtt szabadon szerződhessenek. cg kevésbé helyeselhető a3 tek. RR-nek az iránti határozata, hol legyen helye a tized vételnek.'' Az 5. t. ez. (i. §. azt tartja, hogy a3 hol em jeri emlékezetei meghaladó idő óta tized vagy kilenczed nem vétető 5 18l<J-ki öszveirás alkalmával létezett állapot tartassák meg. J“.. szabály, mennyire emberi emlékezetet meghaladó időről szól, 3s két összetalálkozását veszi fel alapul, a3 bizonyítást felette ne- tpt/ 1 -iSMifi & ^ szer*nt, ha legrégibb idő óta valahol tized nem vételi " iT•l. összeírásban azonban tized vételről van említés téve, unekutána is tized fog vétetni; valamint akkor is, midőn az 1819-ki
