Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 72. ülés
Hetvenkettödik ülés, julius 24-kén. 275 uri tartozások megváltásával történt, a' mellyektöli megszabadulás az úrbéresnek bov kárpótlást nyújtott az elveszett földért is; aztán e3 helyeken az úrbéresről a3 földesurra átszállón föld nem szűnt meg közállomány terheit hordozni; nálunk azonban, mindazon urbériség, melly az úrbérestől illy móddal elvétetik, egyszersmind az adótól vonatik el. Mint mar fenncbb mondók, a3 legrégibb időktől fogva az álla— dalom szabadon rendelkezett az urbériségről az úrbéresek javára; e' rendelkezések nem csak közállománynak, hanem az úrbéresnek is az urbériség iránti jogait öregbítették. Az 1791-ki2G-k törvényczikk, midőn kimondta, hogy az úrbéresek telkeikből alapos ok nélkül ki nem moz- dittathatnak, egy lépéssel tovább ment, 3s a3 t. RR. a' mult országgyűlésen szemelvényileg alkotott törv. czikkekben tisztán kimondották, íni- kép a3 közigazgatás legyen ügyelettel, hogy az urbériségek csonkulást ne szenvedjenek. Azon idő szerinti birtok állapotra alapittatott az 1819-ki urbér terv; 3s az ulasitásban nyilván ki van mondva, hogy az urbériségek vissza ne vétessenek, hanem fenmaradás esetében azokból új urbériségek alkottassanak. Ez egy oldalú intézkedéseknek törvényes erőt adni mi legkevésbbé sem kívánunk; különös azonban, hogy a3 tek. RR. többsége, melly annak elveit többekben elfogadta, ott távozott el merőben, hol azok az igazsággal, 3s úrbéres és közállomány érdekeivel leginkább egyeznek. Mennyivel szorgalmasabb az úrbéres, annyival inkább ragaszkodik földbirtokához, 3s e3 részben kivételt honunk mezőségi vidékei tesznek, hol úrbéreseink bárdolatlan tunyasága, földbirtokához semmi ragaszkodást nem mutató kóbor jellemével párosul. Egyebütt mindenhol vallásos kegyelettel ragaszkodik ő szülő földéhez, 3s azon csekély földbirtokhoz, melly élelmének csaknem egyetlen alapja, 3s meliyhez az átélt sok nyomor és kevés öröm vegyes emlékei kötik. Ez érzelem számtalan esetekben mutatta ki magát, midőn úrbéreseinktől a3 kezeken lévő földnek csak csekély része vétetett el, vagy cseréltetett ki. Hátha még országos törvény által nem a3 hon egy két helységében, hanem egész vidékeken egyszerre fog az urbériség és úrbéres állományok megcsonkítása eszközöltetni?... Ki volna képes felelni egy illy úrbéri intézkedés káros következményeiért?! Hogy honunkban a3 földbirtok nagyon fel van oszolva, 3s hogy éppen azért nálunk akkora úrbéri állományok, mint például a testvér- honban léteznek, nem állíttathatnak meg: — bizonyos;—de ezen állítás merőben különbözik azon okoskodástól, miszerint némellyek azt mondják, hogy Erdélyben kevés az urbériség, tehát a3 fóldesur nagy állományokat nem adhat. Ez okoskodás csak azon esetben állhatna, ha azok, kik a3 kormányszék által 1821-ben megállított állományokat felette csekélyeknek tartják, a3 magyarországiakhoz hasonlókat kívánnának megállítani, vagy azt akarnák, hogy a3 mostani állományok neveltessenek; igen de ezt senki sem kívánja, a3 mi kívánságunk csak oda terjed, hogy az állományok mekkorasága és a3 tartozások kozötL illő arány legyen; mi sem kívánunk az úrbéresnek ollyat adni, mit nem ír, csak azt akarjuk, hogy azon urbériség,mellyet most bir, nala hagyasse , vagy mi helytelenül vétetett el tőle, néki visszaadássá k; ezpe lg, Darun kevés is az urbériség, mindig lehetséges, de sót mennyivel kevese ) ) az, annyival szükségesebb, hogy azon kevés legalább, mi most az urieies kezén van, ott hagyassák. ^ Jegyzőkönyv
