Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)

1841-1842 / 121. ülés

Százhúszon il.g védik űl és.

Dec. 21-dikén.

tulatiot, 's tanulják meg a’ katonáskodásnak módját és fenyitékit. — E’ volna valóságos készület arra, hogy legfőbb kötelességüket — a’ hazának oltalmát — betölthessék; ’s egymást, részint 3, részint 4 esztendő után felváltván, felséges urunk őket hadakozásra használhassa. — Ez ugyan a’ mi’ költségünkén volna végbevihető; mert ezeknek a’ bataillonoknak kiruházása és tartása, valóban a’ nemességet illetné; nem is adóznék evvel a’ nemesség, hanem önnön fiait tartaná. — Ennél szükségesebb, és nemesebb költség nem juthatna a’ nemességre; — ha ezt meg nem tudnék is ő felsé- gitől nyerni, (noha én egész reménységgel vagyok, hogy megnyernék;) mégis, a’ hadi subsidium-adástól hogy sokáig mentiek maradjunk — nem remélem. — Előttünk áll tehát az a' szükség, a' mire legméltábban, és leghasznosabban vethetnénk révatalt a’ nemességre; de minthogy előre—némelyek unják gondoskodni, ’s inkább heverésben, ’s az adónak igája alatt hajlandók némelyek a’ nemességet sorvasztani, mint hajdani dicsőségire visszajuttatni — most, ha ezúttal, a' haza’ díszének okáért, a’ múzeumnak helyet szerzünk is, miért vennénk éppen 70,000 conventiós forintos házat? szabjuk a’ költséget a’ tehetséghez; — az ország szerzett már magának épületet, — annak Tordautczára néző szárnyát, mely el van kezdve, nyújtsuk ki végig, ott megfér az országháza, vagyis t ereme, egyéb hozzávaló alkalmatosságokkal, ’s megfér a' múzeum is. — Ez Erdélynek elég, ’s nem gondolom, hogy 100,000 váltóforintnál többe kerüljcn ez az építés,— következőleg, 30,000 conventios forintot megkímélhetünk, — sőt azzal a’ 10 ezerrel együtt, melyet a’ Bánffy-ház’ alkalmaztatására azonfelyűl költenénk, 40 ezeret, az-az: váltóban 100 ezeret megmaraszta- nánk.— Ne vetélkedjünk mi Magyarországgal, mert az Erdélynél sokkal nagyobb és pénzesebb.

Másodszor: mikor gondolkodunk ilyen nagy rovat álról ? akkor, mikor a’ két nemzetnek a’ pénze legszűkebb, — a’ harmadik pedig Kolozsvárnak ékesitésire nem akar adózni. — Siessünk előbb a’ passivum commerciumot alábbszálitani, mert csak a’ minap is, annak folytatóit jutalmazzuk vala; kezdjük el azon, hogy azokat az árukat, melyeket hazánkbeli, erdélyi mesteremberek meg tudnak készíteni, kívülről ne bocsássuk bé Erdélybe, se szabó-munkákat, se lábbelieket, se egyéb olyasokat, a’ miket a’ hazában meg lehet csináltatni — ne hozassunk kívülről, — mérsékeljük az öltözetbeli luxust, — a’ kik azt terjesztik, azokra vessünk taxákat,-—szabóink, a’ lábbeliek’ készítői, tímáraink, szűcseink, szíjgyártóink, kalaposaink — lássanak szorgalmatosakban műveikhez,— ne álmodozzanak consiliáriussággal, országoselnökséggel, ’s gubernatorsággal; ne is vetélkedjenek a’ fő Rendekkel a’ luxusban, hanem folytassák minél tökéletesebben mesterségeiket, ’s ebben haladjanak elő.

Harmadik kérdésnek azt tevém fel, hogy kiknek erszényire esik ez «’ félmilliómhoz közelitő rovatai? A’ két nemzetére, mert a’ harmadik ki akarja vonni magát a’ költségből; de a’ két nemzetből is, csak a’ nemességre fog róvattatni; azonban a’ belőle vehető haszon, inkább a’ kolozsváriaknak, mint a’ szerteszélyel lakó nemességnek lesz kezök’ ügyiben; talán evvel akarjuk Kolozsvár városát megjutalmazni, azért a’ szép szívességért, hogy legelőbb hozta indítványba: a nemességnek közönséges adó alá szorittatását ? — gondoljuk-é, hogy a’ magyar és székely nemesség, ennek a’ szívességnek meghálálására hajlandó leszen, ha megtudja? Különben is ezek a’ rovataink nem lévén királyi propositioba téve, megkérdeztettek-é a’ vármegyék, és székely-székek egyenként arról, hogy nagy ajánlásokat tegyenek-é önkénylesen a’ két nemzet’ nemességinek követei \ és hogy éppen annak a’ városnak legközelebbi hasznára ’s díszére adakozzanak, a’ mely legelőbb szólalt fel a’ nemességnek ősi praerogativái ellen! aligha igazságosabb nem volna — erre emlékezve — elle- nemondani az ajánlásnak. — De én még sem vagyok az ellenmondásnak jovallója; igazvság volna ugyan, hogy a’ többi királyi-városoktól, és kiváltságos mezővárosoktól folyón bé az a’ nagy summa, — mint a’ melyek általában mind megegyeztek azokban