Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 121. ülés
Száz ii üsző.t egyedik Ülés. Dec. 21-dikén. 54Ő maradván, elnök ö nagyméltósága, annak a’ jövő űlésbeni tovább folytatására meghívja a’ Karokat és Rendeket. Mely alkalommal következő atyánkfiái kívánták beszédeiket Jegyzőkönyvbe iktattalui, ú. m. a.) Királyi-hivatalos, Cserey Miklós atyánkfia: Tekintetes Karok és Rendek! A’ méltóságos centrális biztosság három jovallatot terjesztett élőnkbe, egyiket azt, hogy vegyük meg a’ Bánffyrpalotát 70 ezer conventios forinton, a’ muzeum’ számára; másikat azt, hogy építtessünk teremet, az országosgyulések’ tartására; harmadikat azt, hogy a’ nemzeti játékszín’ institutumát alapítsuk meg. A’ három — ösz- veséggel — szinte félmilliómba kerül. — Ezek magokban mind szép szándékok, de azt nem mondhatjuk, hogy az országnak szorgos szükségei. És mindezeket most jovall- ja a’ centrális biztosság, mikor minden rendű ember a’ pénz-szűkiról panaszolkodik. Ezekről szólva, ’s azt felvéve, hogy mindezek a’ költségek, a’ nemességre vetendő rovataira vannak irányozva, ’s a’ mi az insurrectionalis pénznek restantiájából kitelnék, és a' mi a’ vármegyék és székely székek által, az országháza’ megvételére ajánlott, (részszerint még bé sem gyűlt) adakozásoknak maradványából pótolható.— Ezek is csakugyan a’ nemesség’ erszényiből folytak ki. — A’ midőn ezekről tanácskozni akarunk, hármat látok szükségesnek megfontolni; elsőben azt, hogy mikre akarunk adakozni? 's nem volna-é kevesebb is elegendő? másodszor, hogy mikor akarjuk tenni ezt az ajánlást és rovatait? — harmadszor, hogy kiknek az erszényökre akarjuk tenni a' rovatotokat ? Rendre-véve ezeket a’ kérdéseket; megismerem , hogy a’ hazának díszére ezé- loz mind a’ három; de azt, hogy valóságos szükségire czélozná/iak, és hogy a' hazának ezeknél fontosabb szükségeit nem lát hat nők,— nem Ítélhetem! — mert most, midőn nemcsak az idegenek gúnyolnak avval, hogy' a’ terhesebb veszedelmek’ üdéjében is, a’ nemességnek insurrectioi sükeretlenek, — hanem saját hazánkfiai is nevetséggel vetik ezt szemünkre: legszükségesebb, és éppen szorgos költségeit az országnak, főképp, arra fordítandónak gondolnám, hogyr nemességünk’ ifjait, békességbeli fegyveres gyakorlásokra reászoritsuk, nehogy akkor, mikor a’ szükség magát előadná, az insurrectionak sükeretlensége ismét előkerüljön; mert avval, hogy örökös békesség lesz, — és hogy nevezetesen az erdélyi nemesség’ felkelésire soha sem leszen szükség, ne hízelkedjünk magunknak, mert hátha közelebb is van az üdő, mintsem gondolnék! Nézzük el — hogy áll Europa? nézzük el — mint megapadva, és milyen gy akorlatlanűl találtatik felséges urunk’ hada, vagy is ármádiája; ’s fontoljunk meg egy ebeket is, a’mik a’körülöttünk levő országokban történtek, és a’mik ezentúl történhetnek. — Én erre-nézve azt gondolom, hogy a’ nemesség’ ifjai, a régi üdében tartatni szokott békességbeli fegyveres gyakorlások által, ha elpróbálndk is még egyszer azokat, a’ hadakozásra nem elég czélirányosan készülnének; legczélirá- nyosabban pedig akkor, ha felséges urunkat arra kérnék, hogy méltóztassék, min- denik erdélyi regimentjéhez, egy-egy bataillont állítani a’ végre, hogy azokban a mi nemességünk’ fiai, előbb tanult katonák közzé elegyítve, azután magokra is, csupa nemesekül, a’ pálczázás alól kivéve, és csak akkor, ha némelyek valamely alacsony, és undok vétek által, magokat arra a’ büntetésre tennék méltóvá, hogy pálczázáshoz szoktatott bataillonokba hátrataszittassanak, sülyedhetőleg azon büntetés’neme alá, • egyébiránt, az ó felsége’ több katonaságának módjára töltsenek 3 — 4 esztendei capiJegyzäkänyr. 137
