Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)
1837-1838 / 140. ülés
SZÁZNEGYVENEDÜL ÜLÉS. Mártius l.vén. 017 várni, miután 1702. ólta e' tárgyban Erdélynek nem hogy valamely kérdés tétetett volna, sőt a’ magyar országi 1701- beli G8-ik, és azt megujitott 1807-beli 31-ik törvényezik- kelycinek megfelelőleg Erdély részéről is a’ szélyek kijár- tatása tekintetéből tett törvényjavallat a’ Felség által 1811-en megerősitetett (Jegyzőkönyv 521. lap) nem külömben az 1811 - beli országos gyűlésről felterjesztett azon törvényjavallat is, miszerint Eraszna Vármegye Közép Szolnokkal, Kővár Vidéke Belső Szolnok Vármegyével egyesitessék, 1818-ban October 30-án kőit Kir. Válasz szerént az egyesítés elvére nézve helyben hagyattatott, —és jóllehet a’ tisztelt Kir. Leírásban az vagyon kifejezve ; hogy a’ két ország felterjesztett okainak megfontolások után erősitetett légyen meg a’ viszsza kapcsolást meghatározó törvényezik- kely, csakugyan midőn Erdélynek 1792-ben tett felelete olta több mint 10. évek tőitek el magyar ország újabb megújabb felterjesztéseinek, azokban kifejtett nézeteinek Erdélyeli közöltetéseket a’ kölcsönösség szempontja is javalja vala, mindezeket egybe véve, hogy a’ tisztelt Kir. Leírást, mint a’ mely sem módjára, sem tartalmára nézve alkotmányunkkal és fennálló törvényeinkkel meg nem egyezik, el nem fogadható légyen szabad azt a’legmélyebb tiszteletnek előre bocsátása mellett kinyilatkoztatni; — kérdést nem szenvedhet ugyan is Módjára nézve az, hogy midőn oly két országnak egymás közötti ügye forog fenn , a’ melyek uralkodójokat ha szintén külömböző czimmel is, de ugyan azon egy személyben tisztelik, a Felségnek a’ ki mind a* két országot külön törvényei szerént igazgatja , a két részt közösön érdeklő tárgyakat csak abban az esetben van joga elhatározni, ha az illetők által arra felhatalmaztatik, a' külömben teendő határozás nem csak elvileg törvénnyel meg nem egyező, hanem következéseire nézve is káros lenne, s ha szintén a’ részek’ dolgában 1732-ben költ Felséges határozás a* részeken gyakorlott közös törvényhatóságnak lett megszűntetése tekintetéből kész engedelmességgel vétetett is légyen, de miután az 1732-li határozás a* közös törvény- hatóságnak véget vetett, az 1792-li felírásokban (Jegyzőkönyv 515 lap.) pedig a' Rendek e’ tárgyat ujjabbi elhatározás végett a’ Felség eleibe nem terjesztették, sőt a’szerződésekhez, béke kötésekhez, azokot biztositó Kir. Leírásokhoz, es az 1732-li Felséges határozáshoz álhatatoson ragaszkodtak; bátran állithatni, hogy az elébbeni határozatok megváltoztatására út nem vala. Hogy pedig a’ tisztelt Kir. Leírat tartalmára nézve még nagyobb Sérelmeket foglaljon magában, — ha áll azon elv, miszerént az egymástól független Státusok között a’ kölcsönös kötéseknek kell törvény gyanánt szolgálni, a’követ- kezendőkbői ki fog tetszeni: Előre bocsátva azt: hogy Magyarország Királyainak Erdélyt illetőleg mind azon szerződéseket meg kell tartani, melyeknek megtartásokat, mint Erdélynek Nagy FejeJegyz'öhönyv.
