Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)

1837-1838 / 138. ülés

sa, a’ megerősítések’ huzomos ideigi hátratartásával lehetségessé válik, hogy olyanok, kiknek már törvényes idejök kitölt, s kik nétalán a’ köz bizodalmát, mely alapja a’ kebelbéli Tisztválasztásoknak, elvesztették, mind addig, mig az Igazgató hatalomnak tetszik, viseljék azon hivatal helyet, melyet a' törvényhatóság másnak szánt, mely által a’ választási szabadság csupa felsőbb tetszéstől tétetik függővé, mi által meg az egészben ingataggá válik. Látnivaló tehát, hogy ezen felsőbb rendelet, nem hogy a Leopol- dali Kötéslevél* 8-ík pontja ezen szovaival: „in eadem etiam in posterum libertate, et consvetudine maneant“ egyeznék, de még az 1752-li Julius' 22-ki Leíratnak is, melynek nyomán legelőször küldettek a’ törvényhatósági Tisztek erősítésre, értelmével ellenkezik, mely is ezt tartja: „Inhaeremus .....................ut officialium articulo 8-o diplomatis

Leopoldini specificatorum

....................confirmatio..................a

nobis petatur, nullatenus eo colliniantes, ut seu Communitatum civicarum, seu Comitatuum, et Sedium Siculicalium Jura, aut subordinations laedantur, utpote quibus etiam inposterum officialium suorum electionem, et restaurationem juxta leges, et antiquas consvetudines peragere licitum erit“; melybe tisztán biztosítva van a’ választás, és Tisztujitás köriilti törvényes szabadságnak, és gyakorlatnak fennmaradása egyfelől, másfelől pedig nyilván kifejezve, hogy az erősítés gyakorlata nem intéztetik arra, hogy ezen nemzeti jóg rövidséget szenvedjen , ezen viszsza élesképpen választási jogunk’ lényeges csonkulásával divatozó rendszabást tehát, valamint az 1790-li Ország-Gyűlés, a’ 20-ik törvényjavallattal megszüntetni kívánta, úgy mi is alázatoson esedezünk, engedtessék, hogy azon esetben, ha a’ hívatalaskodott személy a’ felküldendők’ számába nem menyen bé, minthogy ahoz az ő Felsége K. megerősítése nem járulhat, a’ felküldendő hármas számba bément személyek közül valamelyik a vallások’ illetősége tekintetbe vételével a’ fő Ispány, és a’ törvényhatóság’ rendei által állíttassák bé azon hivatalba, a’ legfelsőbb megerősítés' megérkezéséig: önként értetődvén, hogy midőn béesik valamely Tiszt az addig viselt hivatalára esett választásból felküldendő hármas számba: akkor azon hivatalát ugyan az, az ő Felsége K. megerősítéséig tovább folytatándja. — A’ kiváltságos helyekre nézve is hasonlólag alázatoson kérendő , hogy emeritus Tiszteik kitöltött idejek után többé/ ne fungáljanak.

Arra czéloz ezen alázatos felterjesztés , hogy a törvénynek légyen elégtéve, mi csak maga ád telyes fényt, tekintetet, erőt, és állondóságot egy Kormánynak, és biztosítékot alkotmánynak arra, hogy köz bizodalom által előszol- litott polgár társaink olyanok, kik mind a’Felség, mind a’ haza’ kivánatainak eleget tenni képesek, s mind kettőnek betsületére válnak, viseljék a’ hivatalokat, hogy légben igazság, ennek nyomán megelégedés, ’s ditsösség az ő Felsége Koronájának. Igen távul van töllünk még csak gondolat ja is annak, hogy az ő Felsége fényes jógáihoz, azokat röviditőleg, közeledni bátorkodnánk, szentek azok eI 19*

SZÁZHARMINTZNYOLCZADIK ÜLÉS. Mártius’ 13-án. Ő9á