Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)

1837-1838 / 138. ülés

A’ Kir. Kor­mányszék­nek a’ ho- (iolati tör­vény czikre nézve tett izenete ol­vas tátik. lőttünk , mert ugyan azon esküvel fogadtuk azok’ nem hán­tását, mely kötelez arra, hogy a’ mit hazánknak romlásá­ra látunk, a’ mi az ő Felsége kegyes jó akaratjával is an- nálfogva ellenkező kell hogy légyen, a’ mi az ő Felsége neve’ ditsöségének magossabhra emelkedésit is, mert a’ né­pek’boldogságán emelkedik az nagyobbról nagyobbra—há­tráltatni látszik, (mely szivünkén fekszik, mert nemzeti ditsösségiinkel van öszvekötve) igaz képviselői kötelessé­günk szerint, az az csak a’ köz hasznot nézve, mely meg­vagyunk győződve, ő Felségének is egyedüli akaratja, fel­fejtsük. Csak ezt akarjuk (’s ha ezt nem tennők, miért is volnánk itt'*) és azt, hogy a' mi alkotmányos jógáink ne használtassanak mások által; a’ mint ez közönségesen a’ tör­vényhatósági Tisztek' tétele körül törvényen túl terjesztett hatalommal folyamatba van. Igen is, ha abból, hogy mi nem használhatjuk nemzeti jogainkat, azoknak a’ Fejede­lem szentséges személye általi használásába jutása követ­keznék; bár fájna is az, mi alkotmányt sért, és hitünkből folyó kötelességünk a’ felszolialást minden esetre paran­csolná, de Erdély népének határt nem ösmérő hűsége, ’s Fejedelme magos személye aránti kifogyhatatlan bizadal- ma enyhitené azt, de nem az ő magos, és méltoságos he- lyezetéhez, és terjedelmes elfoglaltatásokkal tetézett el- hivattatásához, sem szándék, sem lehettségként nem fér­het e’ féle, — és igy veszt a* Nemzet, nem nyer a* Feje­delem, hanem az ő Felsége neve* hántásával keresnek ha­talom terjesztési módot némelyek, ’s ez a' mi fájdalmunk, még egyszer ismételjük, szentek, bánthatatlanok a’Felség* jógái előttünk , s hogy nem csali árnyéka is azok gyako- rolhatása kérdés alá hozásának hozzánk nem fér, — de a- zokat, mint alkotmányunk szerkezetének múlhatatlan ré­szeit, elemeit védni, fenntartani, minden érőnkéi készek vagyunk, csak az aránt esedezvén, ily erős, és tántorítha­tatlan érzéseinktől bátorittatva, „légyenek szentek a’ mi jógáink, és szabadságaink is.“ A’ Gyűlések’ törvényes idejekbeni tartásának megsza­kadása után, törvény elleni módon hivatalokba lépett Tiszt­viselők Kormányának, kik a’ Fejedelem érdekét éppen oly kevéssé voltak képesek felfogni, mint felszollani a’ hazáé mellet, a’ szükséges üdőben, és helyen, vagyunk kéntele- nek tulajdonítani. 510-er. Kormányszéki Titoknokok Kabos Dániel és Sze­gedi Mihály atyánkfiái a’ Rendek’ Ülésébe béjövén, jelen­tik , hogy a’ Kir. Kormányszék a’ KK. és RR-ket atyafisá- goson köszöntvén, a’ Rendek által közöltetett hódolati tör­vény annak előszóvá, az ezen törvényczik mellett ő Felségé­hez küldendő Felírat, és ezeket a* Kir. Biztos ő Fennsé- géhez kisérő Levél’ javallataira, következő írásba foglalt izenetét hozták. t ,,A’ homagialis articulus’ praemissájának stylussára néz­ve némely szóbéli megjegyzések mellett azon articulust ex- pediálandónak tanálja a’ K. Gubernium. Az ő Felségihez

Next

/
Thumbnails
Contents