Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)

1837-1838 / 138. ülés

pártfogására, hogy az alkotmány mellett meggyőződések szerénti magok’ kitevése oly dolgokba, melyek az igazga­tás’ nézeteivel nem egyeznek, kedvetlen következéseket réájok nem vonhat önként foly, hogy se nemzet’, se feje­delem’ helyesen vett érdeke mellett, melyektől az igazga­tás nézeteit néha külömbözüknek vagyunk kéntelenek ta­pasztalni, azon független lélekkel, és részre hajlatlanság­gal , mely egyedül képes egy tiszt* köz betsülést, s ennek nyomán tekintetet nyerni, nem bírhatnak, *s abból, hogy helyettes hivatalba lépés, mely nem csak törvényt sért, de alkotmányunk’ talpkövéhez tartozó legsarkalatosabb jogaink’ veszélyeztetésére szolgál, az egyességi eskü elleni cselekvést foglal magában; önként foly, hogy helyettesek’ hivatali téteménnyeit a’ nemzet’ bizodalmával nem kiséri, sőt a’ hivatalba lépés törvény ellenessége által figyelemre szollittatva legjelentés nélkiilibb lépteik után elhárintha- tatlan idegenség szülte óvakodó aggodalmassággal tekint, *s ennek valóban az igazgatásra magára nézve is kellemet­lennek nem lenni nem lehet; mert erőtelyes kormányzás csak közbetsülést, és bizodalmát bíró képes tisztek által létesithető. A' helyett-ezés ellen felfejtett ezen okokból szármozik a’ többek között az ő Felsége által tavalyi Julius 9-ről költ KK. Leirata mellett megerősítve leküldött 181r-béli 6-ik törvény jovallatonni meg nem nyugodhatásunk is ; ámbár hogy abban kebelbéli tiszteink’ választása körülli nemze­ti jogunknak (melyet, hogy ő Felségének csonkítani szán­déka volna fel nem tehetjük) az eddigi ingatagságtoli bíz- tosittatását, a’ mi fő óhajtásunk, külömben sem találjuk fel, megvallani egyátaljában , s azon alázatos nyilatkoza­tunk mellett vagyunk kéntelenek, hogy ez úttal, régi tör­vényeink tiszta rendszabásai mellett megmaradván, az azok- bani sérelmek* elenyésztetését, hodolati alázatossággal, és fiúi bizodalommal elvárjuk, melyeknek egyike továbbá az is, miként A’ Magyar Vármegyék, és Vidékek, és Székely Székek arra szorittatnak, hogy azon hivatalokon kiviil, melyek a' Leopoldali Kötéslevél 8-ik pontjában kijelelve vannak, más tiszti helyekrei választásaikat is erősítésre adják: ám­bár az 1791-béli 12-ik ez. ezen szovai: ,,ad singula officia confirmationi regiae reservata tria idonea individua ............ repraesentabunt“ ’s a’ t. nyilván csak azon hivatalokra vá­lasztottak’ felküldését határozzák, melyekre nézve a' Felség erösitese fenn hagyatott: ezek pedig seholt törvényeinkben egyebütt, mint a* Leopoldali Kötéslevél 8-ik pontjában, elő nem fordulnak, ’s annak is ezen végző szovai: „confir­matione .... nostra . ... in quolibet ex dictis casibus im­petranda“ tisztán kifejezik, hogy az ott megnevezett hi- vatalokan kiviil többekre , és másokra nézve a’ megerősí­tési jóg fenn nem tartatott; ’s az 1752-li Ország-Gyűlésre küldött, ’s ugyan azon év’ Julius 22-én költ Kir. Levél is (melynek következésében legelőször vétetett a’ Leopoldali Kötéslevélben említett rendszabály tellyesedésben) ezen Jegyzőkönyv. 148 SZÁSZH AR MINT7N YOLGZADI K 0 L É S. Martins’ 13-án 581) V

Next

/
Thumbnails
Contents