Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)
1837-1838 / 138. ülés
pártfogására, hogy az alkotmány mellett meggyőződések szerénti magok’ kitevése oly dolgokba, melyek az igazgatás’ nézeteivel nem egyeznek, kedvetlen következéseket réájok nem vonhat önként foly, hogy se nemzet’, se fejedelem’ helyesen vett érdeke mellett, melyektől az igazgatás nézeteit néha külömbözüknek vagyunk kéntelenek tapasztalni, azon független lélekkel, és részre hajlatlansággal , mely egyedül képes egy tiszt* köz betsülést, s ennek nyomán tekintetet nyerni, nem bírhatnak, *s abból, hogy helyettes hivatalba lépés, mely nem csak törvényt sért, de alkotmányunk’ talpkövéhez tartozó legsarkalatosabb jogaink’ veszélyeztetésére szolgál, az egyességi eskü elleni cselekvést foglal magában; önként foly, hogy helyettesek’ hivatali téteménnyeit a’ nemzet’ bizodalmával nem kiséri, sőt a’ hivatalba lépés törvény ellenessége által figyelemre szollittatva legjelentés nélkiilibb lépteik után elhárintha- tatlan idegenség szülte óvakodó aggodalmassággal tekint, *s ennek valóban az igazgatásra magára nézve is kellemetlennek nem lenni nem lehet; mert erőtelyes kormányzás csak közbetsülést, és bizodalmát bíró képes tisztek által létesithető. A' helyett-ezés ellen felfejtett ezen okokból szármozik a’ többek között az ő Felsége által tavalyi Julius 9-ről költ KK. Leirata mellett megerősítve leküldött 181r-béli 6-ik törvény jovallatonni meg nem nyugodhatásunk is ; ámbár hogy abban kebelbéli tiszteink’ választása körülli nemzeti jogunknak (melyet, hogy ő Felségének csonkítani szándéka volna fel nem tehetjük) az eddigi ingatagságtoli bíz- tosittatását, a’ mi fő óhajtásunk, külömben sem találjuk fel, megvallani egyátaljában , s azon alázatos nyilatkozatunk mellett vagyunk kéntelenek, hogy ez úttal, régi törvényeink tiszta rendszabásai mellett megmaradván, az azok- bani sérelmek* elenyésztetését, hodolati alázatossággal, és fiúi bizodalommal elvárjuk, melyeknek egyike továbbá az is, miként A’ Magyar Vármegyék, és Vidékek, és Székely Székek arra szorittatnak, hogy azon hivatalokon kiviil, melyek a' Leopoldali Kötéslevél 8-ik pontjában kijelelve vannak, más tiszti helyekrei választásaikat is erősítésre adják: ámbár az 1791-béli 12-ik ez. ezen szovai: ,,ad singula officia confirmationi regiae reservata tria idonea individua ............ repraesentabunt“ ’s a’ t. nyilván csak azon hivatalokra választottak’ felküldését határozzák, melyekre nézve a' Felség erösitese fenn hagyatott: ezek pedig seholt törvényeinkben egyebütt, mint a* Leopoldali Kötéslevél 8-ik pontjában, elő nem fordulnak, ’s annak is ezen végző szovai: „confirmatione .... nostra . ... in quolibet ex dictis casibus impetranda“ tisztán kifejezik, hogy az ott megnevezett hi- vatalokan kiviil többekre , és másokra nézve a’ megerősítési jóg fenn nem tartatott; ’s az 1752-li Ország-Gyűlésre küldött, ’s ugyan azon év’ Julius 22-én költ Kir. Levél is (melynek következésében legelőször vétetett a’ Leopoldali Kötéslevélben említett rendszabály tellyesedésben) ezen Jegyzőkönyv. 148 SZÁSZH AR MINT7N YOLGZADI K 0 L É S. Martins’ 13-án 581) V
