Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 11. ülés
Tunyogi József: Az e’ tárgyban előtte beszélőkkel kezet fogva száll azon kérdésre: lehessen-e az országgyűlés’ kiegészítéséig napibért kapni? Azt tartja, inkább álljon meg a’ törvénytelen hivatalbeliek' fizetése megtörvénvesíté* sokig, miat a' törvényes országgyűlési követeké. Említi továbbá, hogy 1794-ben 6 hétre 100 forint volt határozva, de azt is végre csak 50 forintra akarták szállítani. Gál Domokos: Két éldöjtendő kérdés van itt: mennyi és honnan fizettessék? a’ törvény mind a’ kettőről hallgat, ’s így nem lehet abban a’ törvényhozó test’ kiegészítéséig határozni. B. Kemény Dénes: Azon vélekedésre „miszerint a’ napipénz’ dolgában csak törvényhozás’ utján lehetne állandó határozatot tenni; törvény szerzésbe való ereszkedésre pedig ezen országgyűlés eléggé öszvealkotva jelenleg nem lévén, e’tárgynak továbbra kellene maradni“ ulasítványom által elembe szabott kötelességem kinyilatkoztatni: mi szerint küldőim a’ kormánynak semmi más ju- sait, mint u’ melyeket egyezés’ vagy törvény’ ereje mellett a’ 3 nemzetek adtak annak által, einem ösmérvén, azokat, melyek (ezen szabad egyezés’ vagy törvény- hozás’ utján általadott jusokon kivül) akár törvénnyel kifejezve a’ nemzetek’részére biztosítanak, akár csak annál fogva is, hogy a’ kormánynak által nem adattak, a’ nemzetek’, mint eredeti tulajdonosok’, sajátjának maradtak, (ha szinte ezen jusokkal való éléstől önkény vagy viszszaélés elzárta is) kérelem’ tárgyává tenni és a’ törvény-szerzés’ kétes mezejére bocsátani nem akarják; ilyen pedig az adó’ és az országos pénztár’ dolga, a’ min a’ napipénzek iránti kérdés megfordul. Kétféle pénztára van (a’ kincstáron kivül) jelenleg e’ hazának: egyik a’ hadi szükségekre szánt, mely a' Leopoldali kötés-levél’ 12-dik pontja szerint békeség’ idején 50 ezer tallérban, háború’ idején 400 ezer forintokban fizetendő, de ennek is kirovását és felszedését elintézni a’ nemzetek kirekesztőleg magoknak tartották fenn; másik nz országos pénztár a’ kebelbeli pénztárokkal együtt. Mennyi legyen ezeknek summája, hová, és miként fordítassék, mint rovattassék ki, és szedettessék fel? semmi törvény ebben az ország’ rendéit nem korlátolja; de az uj adórendszerrel a’ kormány maga rendelkezési hatalmát erre nézve is bécsusz- tatla, és gyakorlásba tette. Ily szoros kapcsolatban lévén a’ napi pénz’ dolga az adóval, az e’ felöli országos határozást az adó’ elöfordulandása' idejere halasztat- ni annyival is inkább szükségesnek látom, mivel annyi, mennyi szükséges a jelen esetre, az által is elérendő, ha a’ törvényhatóságoknak, melyek nagyobb részint az utasítványokban követeik’ napipénzét kebelbeli pénztáraikból rendelték el, ez iránti rendelkezéseik teljesítésbe vétetnek. Nem megállható ez ellen, véleményem szerint, azon ellenvetés, hogy az elfogadott elv szerint a’ követek nem a’ törvényhatóságokéi hanem az országéi lévén, nem a’ törvényhatóságok’ hanem az ország’ dolga napipénzökről rendelkezni; mert itt nem az a’ kérdés: kié a követ? hanem: van-e pénztáruk? mely minthogy (kevés törvényhatóságokat kivéve, melyeknek követeiről lehetne ideiglen az országos pénztárból gondoskodni) törvény szerint van, helyesen rendelhettek azon törvényhatóságok képviselőjik számára abból; ’s én utasítványomnál fogva a’ küldőim áltál rendelt napipénz kifizetését az őkkebelbeli pénztárukból követelem; es ennek az orságos pénztárra való utasításában csak annyiban egyezhetem meg, mennyiben a kebelbeli pénztárok azzal öszVeelegyítve sáfároltatnak. Tizenegyedik ülés Julius’ 2-kán. 87 T. KK. és RR.! nem adnak az országgj'üles' ennyire előhaladott idejéig is a’ követeknek napipénzt, még mind nem adnak; nem adnak nekünk, ezen ország’ törvényes képviselőjinek; nem adnak sajátunkból: ’s kik nem adnak? azok, kiknek mi adtunk, kiket az elégségig tápláltunk, nem : a’ kik vettek tőlünk akkor a’ mikor tetszett, annyit a’ mennyi kellett: s miért nem adnak? -nincs. —- nem mondják azt: nem akarnak?—nem mondjak azt; de csak nem adnak, s ugyan miért nem adnak ? talán inkább akarják kis napi-pénzű , vagy semmi napi-pénzű követekre bízni a’ választást? — Nem ereszkedem belebb e kérdés fejtegetésébe, mert olyanokra bukkanok, melyekről gondolkodni sem tudok mély lealáztatás’ nyomó érzése nélkül. Csak azt kerdem: meddig megyen ez még így ? meddig szenvedik a’ T. KK. és RR. hogy törvényes jusaik kijálzodlassauak; V u- leményem az : ne kérjünk senkitől, hanem határozzunk sajátunkról, es parancsoljunk. (helyes, éljen!') t , G. Dégenfeld Oltó: Nem igazolja azon hallott ellenvetést, mintha a 22
