Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 11. ülés
ki nem egészített országgyűlés ezen tárgyban nem határozhatna, mert a’ szerint a’ kiegészítés is határozatot foglalván magában, azt sem tehetné. A’ követek’ na- pillérét a’ mi illeti: ki lévén már mondva „hogy napibért minden követ kap- jrtult csak azt említi még, miszerint minden követet az országénak nézvén , min- deniknek egyenlő’s a’tartományi pénztárból kiadandó napibérre szózatul. A’ mennyiségre nézve Kraszna-vármegye’ követével kezet fogvan 4 ezüst forintokat ele. »emlőnek tart. Végre az írnokoknak adandó 1 ezüst forint napibért is pártolja nem lehetvén kívánni, hogy törvényhatóságaikhoz gyakran küldetni kellető tudó’ sításaikot , a’ fontosabb munkákkal elfoglalt követek tegyék, mely írnoki napi. bér a’ tartományi pénztárba beléolvadott házi táraiból a’ törvényhatóságoknak méltán követeltethetik. Mikó Miklós: Mindenekben a' mondottakot pártolja. G. Kornis Mihály: A’ követeknek a’ tartományi pénztárból adandó 4 ezüst forint napibért helyben hagyja; felhozván az arról tisztán szóló Apr. Const. 3. ft- 17. ez im’ első czikkelyét, úgy szinten az 5. ft. 55. edictumát, mely felhozott törvényeknek a’ magyar ’s székely nemzet’ követeit illető parancsa’ hasonlatosságára a’ szász követek' napibérének tulajdon adójokból leendő kiadatta* tását pártolja. Említi, miszerint 1742-ben 1. 17g2-ben 3. forint volt a’ napi* bérül határozott summa, mely ha most egy forinttal neveltetik, bizonyosan még nem is lesz azon mértékben nevelve, melyben a’ szükség azóta nőtt. A’ mi végre az írnokokat illeti, nem lévén rótok a’ törvényben emlékezet, az e’ tárgyban telt indítványt el nem fogadhatja. (helyesf) Wesselényi Miklós: ürömét jelenti a" napibér’ dolgáról tett határozás’ kimenetelén, ’s kivált hogy épen azok vívták ki, kik abból nem kapnak részt, ’s oly kis ellenkezés volt a’ vélemények között. Mert a’ b. Kemény Dénes’ javaslata a’ határozattal merőben egyeztethető-; a’ házipénztár ugyan is jelenleg a’ tartományival össze van olvadva, arról rendelkeztek a’ megyrék mint tulajdonukról, erről mint sajátjáról az ország. Ellenvélemény csak egy volt. Tudja a’ köz példabeszédet, miszerint a’ holtakról ’s jelen nem lévőkről vagy jót, vagy semmit kell beszélni ; mit azonban így fordítva inkább szeretne mondani: „igazat vagy semmit.“ Nem tulajdonítja hibául az emberi gyarlóságnak, ha eltávozik on* nan, hol nem jól megy daíga ; de szúlhatási jusától az által magát megfosztottunk nem tartja. Sajnálja, hogy Gál Domokos, az egyedüli ellenvelekedő, kiment; mert ha nem ment volna el, akkor sem mondhatna egyebet mint most fog. De mivel arról nem tehet, remélvén egyszersmind hogy szavait így is megfogja tudni, véleményét ezekben adja elő: Gál Domokos’ javaslatát oda czélzónak állítja, hogy a’ követek ezúttal semmi napibért ne kapjanak. Két okát képzelheti pedig főként annak, mikor valaki másnak pénzt uyerhetéséről könnyeden beszél; vagy t. i. sok pénze van, ’s így nem is tudja képzelni minő rósz pénznélkül ; vagy mostani szükségeit kielégítőleg kapva mástól, legalább a' jelen szükséget nem érzi. Az utolsót bizonyosan nem tudván, nem is akarja hinni; de felteszi, igenis hiszi az elsőt, annyival is inkább, mivel, ha itt is tűrni, otthon is pénzet- lenséggel vesződni lenne kénytelen, valóban sajnálásra volna méltó sorsa. Egyébiránt a’ felettébbi szánakozásra gerjedést nélkülezhetönek tartja. A' testi ütés, az igenis egyaránt fáj mindennek; de már a’ lelki különböző, némelynek fáj, némelyt földre ver, mást még buzdít. Vannak, úgy mond, politicai martyrok is (nem hazati martyrok , mert azok dicső teremtményei a’ mindenhatónak,’s azokról meg említést sem akarok mai napon tenni.) kik minden csapásra felebb emelik fejőket; mert mosolyogni látják a’ jutalmat. Sokan ostoroztalták magokat eddig is szemünk’ láttára tanácsosi, főispányi ’s más díszes hivatalokra. De talán egy kis boszubol is támadott ellenünk, ’s faggatásinkért, pénzünket ukará el huzni. Azonban ha akarunk napibért kapni, kapunk bizonyosan a’ G á 1 Domokos úr’ véleménye ellenére is; *s ha nem kapunk, akkor sem a’ Gál Domokos úr elvei fognak akadályozni. Ban Mihály; A’ házi pénztárt visszaadatni kívánja, "s panaszolja, miként nyelte el V. Hunyad’ jövedelmeit a' fiscus. Szász Károly; Az ország’ rendéinek csak a’ követek’ napibéréról tett határozatát kívánná egy előre az elnök által az illető helyre, hol t. i. a’ pénztár jelenleg van , megvitetni ; hallgatván az írnokok’ napipénzéröl, kiket a’ tartományi pénztárból, véleménye szerint, csak akkor lehetne fizetni, ha az országgyűlés maga tulajdon könnyebbségére tartaná itt őket; most azonban szolgálatot csak egyes követeknek lévén, nem nézettelhetnek köz szolgáknak. 88 Tizenegyedik ülés Julius’ 2-kán.
