Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 11. ülés
ma jusu és befolyású képviselője hazánknak, *s ennélfogva a3 napi-pénz nem a3 külön törvényhatóságok3 kebelbeli, hanem a' haza3 valóságos köz országos költsége egyfelől; másfelől pedig ezekből folyólag egyik törvényhatóság3 követét is több vagy kevesebb napi-pénz nem illetheti. Kivilágosítalott továbbá az, hogy az országos pénztárba (provincialis cassa) a3 haza3 szükségére megkivántató summa3 mennyiségét annak kirovása3 és felszedése3 módjával együtt meghatározni; az abból teendő költségek3 mire és miként fordítását elrendelni, és az azt sáfároló tisztektől számot venni, a3 KK. és RR. tökéletes, és semmi törvény által nem korlátolt kétségbe hozhatatlan jusuk. Valamint az is tisztába hozatott végre, hogy a3 szász és városi törvényhatóságok3 majorság-jövedelem-tára, (allodia- lis fundus) azoknak oly külön fogott sajátuk, melyet azok minden külső befolyás nélkül öntetszésökből állítottak fel kebelbéli szükségeik3 pótlására, és a3 kebelbeli pénztár3 (domestica cassa)törvénytelen elvétele után fordítottak oly költségekre is, melyek az előtt részint az országos, részint a3 kebelbeli pénztárokból töltek ki; 3s melyen kivül azon törvényhatóságok3 polgári az országos pénztárba mind azt, mi a3 tettlegesen fennálló adórendszer3 szabályai szerint réájok is rovatit', rendszerint fizetik. Mely elvekből kiindulva, Tizenegyedik ülés Julius’ 2-kán. 85 Határozattá tétetett: hogy minden követek, legyenek azok magyar, székely vagy szász: megyék3, székek3 és városok3 küldöttei, az. országos pénztárból vegyék napi-pénzöket, melynek mennyisége egyformán minnyájokra nézve, mostan egy- egy követ3 számára négy ezüst német forintra határoztatott; fennmaradván a3 törvényhatóságoknak követeik mellé írnokok3 adása, és azok3 napi-pénzének kebelbeli pénztárukbóli elrendelése iránti hatásuk. Mely napi-pénzeknek követ atyánkfiái3 számára az országos pénztárból egyiknek-egyiknek négy ezüst német forintokban; írnokaik3 számára pedig a3 kebelbeli pénztárokból (melyek most az országos pénztárral együtt sáfárol- tatnak) a3 törvényhatóságok állal kiszabott mennyiségben leendő kiadása3 elrendelésére elnök atyánkfia a3 KK. és RR. által megbizatott; ki annak magára vállalása iránti készségét ki is jelentette, ígérvén, hogv megbízatása3 sükeréről a3 közelebbi országos ülésen a3 KK. és RRket értesíteni fogja. Vitatás ok. G. Bethlen Domokos: Kéri az elnökét, hogy a' napi-bérek’ dolgának miben létéről a’ rendeket értesíteni méltóztasson. Wesselényi Miklós: Megtette tisztelt elnökünk a’ mi körébe tartozott, érte köszönetünk; de reánk az nem tartozik. A’ mi dolgunk most meghatározni: mi legyen a’ napi-ber, ’s termeszetere milyen ? Ezen elveket kell eldöjteni. miért, miből, s kitől vegyük? Én előszer minden követet az országénak nézvén, mindnyájokat az ország által fizetendőknek tartom; másodszor, mivel minden követ jusaira, kötelességeire nézve egyforma, mindnyájoknak egyforma napi-bért javaslok. Kérdés: honnan? mivel követeit, képviselőit az ország a’ magáéból fizeti, tehát a’ tartományi pénztárból; ’s miként? az ország’határozatából. A múlt országgyűlésekre inkább vizsgáló mint utánozó figyelmet kivánok fordítani, ^ s e részben példájokat követni illetlennek tartom. Fényben kell egy nemzeti képviselő’ méltóságának tündökleni, ’s legkevesbbé megbocsátható, ha erről felejtkezik el. A’ mult országgyűléseken kérlek, könyöröglek, sőt kunczoráltak — hogy *
