Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

1834 / 11. ülés

iromány annak, mit Földvári Farkas úr akkor mondott volt. Többek kő* zött legutól, midőn készségét jelentette a’ rendek kívánságára hivataláról lemondani, betűről betűre ezen szavakot mondotta: (a’ mi, gondolom, mint azon beszéd legérdekesebb része a’ T. KK. és 11R. figyelmét nem kerülte el.) „Legyen meg az én édes hazám’ akaratja.“ Ez nincs benne a' felhozottban, ’s hosszasabb is ez mint a’ nyilatkozat volt. (marad a jegyzőkönyv.)

82 Tizenegyedik ülés Julius’ 2-kán.

40.) Olvastatik közügy-igazgató Gál László atyánkfiának az országgyűlési tollvivőség’ tárgyában a’ kilenczcdik ülésen 33-dik szám alatt beadott írásbeli hivatalos ellenmondása. Mely alkalmatossággal nevezett közügy-igazgató atyánkfia a’ 33 szám alatti iktatványra nézve megjegyezte: „hogy nevezett atyánkfia a’ közügy-igazgatóta’ kir. Felség* jusaiuak, az ezekkel összeköttetésben álló ország’ és nemzetek’ jusaitól elválasztva (isolálva), őrállójának sem írásában sem szavaiban ki nem jelentette, és magát olyannak képzelteim soha sem kívánta ’s nem is kívánja; ellenben a’ kir. Felség’ jusait, az ország’ és nemzetek’ jusaival, az alkotmánynyal, a’ haza’ rendszerével, sarkalatos törvényeivel összefüggő kapcsolatban álló szerkeztetésnek, a’ törvényeknek, hivatalos vedlőjének lenni tartja magát; ’s ily értelemben tette hivatalos ellenmondását.“ Ajánlja továbbá, hogy ha a’ KK. és RR. kívánják utasítvá- nyát és esküformáját, melyekre hivatkozott, örömmel előmutatja, úgy tekintvén e’ részben a’ KKat és RRet mint commit- tenseit, midőn az országgyűlés adta ki 1? 16-ban a’ közügy-igazgatói esküformát, mely helyben hagyatott 1735-benis, ’s mely mellé 1779-ben különös utasítvány adatván, következőleg minden közügy-igazgatók, ’s önnön maga is arra és a’ szerint tette le hitét; kinyilatkoztatja azonban azon véleményét, miszerint, ha a’ KK. és RR. ezeken valamit változtatni szükségesnek találnák, annak csak akkor lehetne helye, midőn a’ törvényhozás’ körébe, és hatóságába fognak bocsátkozhatni.

Közügy-igazgató atyánkfiának azon nvilakozatát, miszerint a’ haza’ jusaiuak is a’ Felség’ jusaival összekötve való fentartása iránti buzgóságát (a’ mire egyébiránt, ily értelemben, minden hazafi hittel köteles) jelentette, a’ KK. és RR. köz helybenhagyással fogadták ; írásbeli ellenmondására, valamint ez úttal tett szóbeli nyilatkozatának egyéb részeire nézve is észrevételeik’ megtételét a’ közügy-igazgatói utasítvány’ és esküforma’ beadásáig, és mindezeknek köziratra bocsátása és koz nemzeti gyűlésen való felvétele utánig elbalasztván.

Jr i t a t d s o k.

G. Degenfeld Ottó: Azt előbb köziratra bocsátatni, s azután nemzeti* gyűlésben megvitattatván csak akkor kívánja országos tanácskozás alá terjesz- tetni. (helyen/)

(»ál László: Sajnálanám lia valaki lehetne ezen nemes gyűlésben olyan, i azt Y'lhelné, hogy ezen kinyilatkoztatást a’ director’ hatóságának nagyobbí- tasara, körének valamely terjesztésére tettem; sajnálanám ha valaki azt képzelné, hogy ez a bal a’ tekintetes statusoknak kétségbe nem hozható tőrvényszerzésbe- li munkálkodását, hatóságát akadályoztatni, alkalmatlanílani kívántam volna; még inkább sajnálom pedig valóban azt, hogy ezen kinyilatkoztatott ellenmondásom* ra egy megCzafoló „veto hangú“ magyarázatot hallottam, mely szónak egy olyan igazsag-szeretö kegyelmes Fejedelem’ uralkodása alatt mint a' milyennel szerencse tétünk, egy olyan szent házban mint a’ milyenben most vágjunk, semmi he-