Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 2. ülés
19 Második ülés Junius’ 19-kén. történt; de ha úgy mondatott ki, akkor ahhoz nem lehetne szólani. A’jelen eset* len az elnök a’ többséget mondá ki: 1-ször hogy ezen egynéhány ülésekben is az ideigleni itélőmesterséget yiselő személyek a' tollat ne vihessék; tehát ez már határozat volt, ezt többé felforgatni nem lehet; 2-or hogy minden nemzetből vá- lasztassék egy egy tollvivő. Már kérdéshez volt-e a’ határozás? Erre nézve meg kell tekinteni a’ dolog’ folyásának történetét. Maga tette a’ javaslatot, nyílván kimondotta, ’s ugyan csak hallható szavakkal: hogy ezen ideigleni tollvitelre neveztessék ki mindenik nemzetből egy egy személy. Ezt nem tudta másképen érteni, mint hogy minden nemzetből egy egy választassék; úgy látta, hogy a’rokon érzés', és a’ kölcsönös egyesség’ bizonyságául kell ezt tenni. Már ha nem azt mondta volna, akkor ezen czél nem lenne elérve; de igy mondta, és sokan utána igy jelentették ki magokat, ’s többen tisztán kimondották, hogy mindenik nemzetből egy egy személy valasztassék. Kik ellene voltak , azok sem mondották, hogy ne legyen mindenik nemzetből; midőn tehát gr. Bethlen Pálnak kérdésére megmagyarázta a' dolgot ’s utána senki sem szólott, az elnök pedig kimondó a többséget; már most csak ugyan nem volna rendében az ellen szólani. De, ha szándékoznak még is némelyek ezen szigorú rendtől elállani, ’s inkább a szabadságnak hódúinak; akkor, azt tartja, ezen kérdést kellene tenni: legyen-e mindenik nemzetből egy egy, vagy pedig minden megkülönböztetés nélkül választassanak a tollvivők . [el van határozva. Nertielyek szózataikat az elnöknek beadják'). G. Teleki Domokos: Azt állítja, hogy a’ rendnek elég téve nincsen. Szigorú rend az hol a' szabadság létezhet. Udvarhely-szék’ követe által téteték azon javaslat, bogy minden nemzetből egy egy választassék; mások azt kívánták, hogy a’ mostani itélőmesterek hagyatlassanak meg; a’ többségnek az volt akarata, hogy szabadon választanának; a’ többség jónak látá azt is, hogy a’ szózatok’ öszveszedésére biztosság neveztessék, ’s már sokan szózataikat kezdik az elölülőnek béadni; felszólítja tehát a' rendeket: tartsák meg a’ rendet, még nincs elhatározva a’ választás’ módja. B. Kemény Domokos: Minthogy sokan azt gondolják, hogy a’ kérdés alatti tárgy még nincs kifejtve, maga szólásbeli jusát olyannak adja ált, ki, kedve lévén hozzá szólni, uj ellenvetést akarna tenni. Szász Károly: Nem tartja sem szükségesnek, sem helyesnek, hogy azok szóljanak e’ tárgyhoz, kik mellette kívánnak beszéleni; hanem szóljanak azok, kik ellenkező véleményben vannak. Igaz hogy nem kellene a’ határozat után szólani; úgy vélekedik azonbaD, hogy a’ határozat, ha helyes volt, továbbra is meg fog maradni; ha pedig hibás volt, dőljön el most, hogy senki ne mondhassa: el sietve ’s erőltetve tétetett a’ határozás. Gál József: Mind a’ rendet, mind a' szabadságot szereti; de a’ szabadságnak a* rendet fel nem áldozza. Mit az elnöki jusokból Udvarhely-szék’ követe elő hozott, abban is megegyezik ; de a’ tisztelt elnök ur nem volt ezen állapotról felvilágosítva, ’s maga is azt tartja, hogy nem törvényes, ha egy conclusum fel- bontatik. De mielőtt a’ conclusum kimondatott volna, már szót kért volt, ’s vélekedése szerint az elnöknek csak akkor van jusa kimondani a’ határozatot, ha már mindnyájan kimondották vélekedéseiket; tehát szól, mert felirattá magát, ’s azt kívánja, hogy ezen választásnál ne legyen semmi megkülönböztetés. Szász Károly: Gál Józseffel a’ választás’ szabadságát pártolja, sőt többre terjesztetni óhajtja, azt állítván, hogy a’ szabadság’ teljességéhez tartozik az is, hogy az ember maga magát ön elhatározásai által megköthesse. Csak ezen teljes szabadság’ gyakorlata tehát az, ha magunkat abban kötjük meg, hogy toll- vivőket mind a 5 nemzetből válaszszunk ; a’ mit az egyesség* tekintetéből a1 Je- len esetben helyesnek is látna. B. Jósika Sámuel: A’ szózatolás’ jusától magát nem akarja elzáratni. Tiszteli az elnöki just, de a’ magáét sem engedi elvétetni; mikor kivált a' határozat nem egyezik meg a’ többséggel. Tudja, voltak kik szólani akartak, de szóhoz nem juthattak; igy kellett neki is hallgatással a'határozathoz járulnia. Egyébiránt most kinyilatkoztatja magát, a’ szózatolás’ mikép megtörténése’ kérdése’ tárgyában, hogy szabad választási jusát végórájáig megkívánja tartani ’s azt akarja, hogy a’ szabad választás ne korlátoztassék ; ’s kéri is az elnök ő excját: gondoljon oly módot, mi szerint a’ szózatolás maga rendé szerint történhessék meg. Wesselényi Miklós: Oly könnyű ezen tárgy, hogy alig lehet arról 5
