Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 61. ülés
hatvanegyedik ÜL^s. Jan. 22-én. 2S3 azoknak ereje teheti ezt erőssé. De bizonyára mondom, a’ kormánynak ily cselekvésmódja ’s a’regalistáknak ily számmali kinevezése a’törvényhatóságok’ erejét, hatalmát, semmivé teheti, ’s minden garantiáinkat szappanbuborékként szétpattanhatja. Hogy ha a’ kormánynak hatalmában van rcgalistákat, azaz, törvényhozókat oly számmal nevezni, mint neki tetszik; megrázza ez már a’törvényhatóságok’függetlenségét, ’s azoknak hazafiui búzgóságuh’ sükerülését veszedelmezteti. Ezen kormány, mely 200 ’s meg annyi rcgalistát kinevezett, épen úgy három annyit is nevezhetett volna ki; és (nem gyalázására mondom nemzetünknek, csak emberi gyarlóság’ következése) szolgai lelkeket ’s elcsábítható embereket több százakot is kaphatna. Nem nagy országunk, de elég nagy arra, hogy számos lelkes férfiakot állítson elő; ’s szintén elég népes arra is, hogy a’gyávák’ ’s megromlottak’csordájából oly serget teremthessen magának a’ kormány, mellyel magukot a’ törvényhatóságokat is métely gyanánt megmaszlagolja; mert ha azon 5 vagy 4 százból álló neki bóduló sereg’ tagjai feles számmal jelennek meg a’ törvényhatóságok’ gyűléseiben , akkor mi lesz azoknak függetlenségéből? akkor azok, kik csak törvényeinknek ’s hazánknak hódúinak, mit fognak tehetni ? És ki áll jót arrról, hogy ha a’kormány a’ törvényhatóságok’ demora- lisatioja’ béfertőztetett, de valóban sükeres útját akarja követni, valamint a’ votisálásra most ide bédobolja kedvelt regalistáit, úgy nem fogja-c akkor azon szolgai serget vármegyéről vármegyére küldeni, hogy azoknak minden igaz hazafi törekvésöket elnyomják. így valóban a’ regalisták’ vagy is a’ kormány’ emberei’ ily nagy számra növekedésének első ’s bizonyos következése lenne a’ törvényhatóságok demoralisatioja; ebből pedig csalhatlanul következne az országgyűlésnek szolgaivá tétele ; mert bizonyosan így azon béfolyás’ következésében választanák a’ törvényhatóságok követeiket , ’s kö- veteiknek oly utasításokat adnának ’s küldenének, melyek csak a’gyávaság’ ’s szolgaság’ útjára vihetnének. És miután a’ követi választásokba ’s az utasításokba ugyan ezen regalisták’ serge oly nagy béfolyást gyakorlott, még azon kis szikráit is a’ jónak, melyeket ott eltapodni képesek nem voltak volna, elég számosak, ’s azért elég erősek lennének itt gyávaságuk’ ’s vétkök’ mocsárával kioltani. De hát közvetetlenül az országgyűlésre, polgári alkotmányunk’ második fő garantiájára, minő zsibbasztó, minő megsemmisítő azon veszély, melyet a’ regalisták’ ilyetén önkényes ’s határtalan számmali kinevezése árasztana? Országgyűlés vagy képviseleti testület, melyben a’ nemzet’ személye- sei nincsenek felülmúló idomzatban, már magában véve szomorú, de képtelenség is. A’ törvényhozó testnek egyik fele a’ nemzet, a’ másik a’fejedelem; kettőjük köztt kell a' törvényhozás’ mívének, annak mind idő szerinti stádiumait mind az abbani hatást felvéve, még pedig egyenlően felosztva lenni. A’ törvény’ alkotása egészen különböző annak megerősítésétől; a’törvényhozás’ ezen két mívci közül az első a’ nemzeté, a’ másik a’ fejedelemé. Hogy a’ törvényalkotási mívbe a’ fejedelemnek legyen befolyása, csak úgy lehet helyes, ha a’nemzetnek is van a’törvény’ helybenhagyásában része. A’törvény’ alkotásának ideje és helye az országgyűlés; helybenhagyásának vagy is megerősítésének a’fejedelem köre ’s annak tanácsosi. Hogy ott, hol törvény alkottatik, nemcsak a’ nemzet’ képviselői, hanem a’ kormánynak is legyenek emberei, egyedül úgy egyezhetne az igazsággal, ha a’ nemzetnek is ott, hol a’ törvények helybenhagyatnak és megerösítetnek, szintannyi emberei lennének. Ha a’törvényhozási hatalom nem így van felosztva, úgy oroszlányi volt az osztály, melyben a’ kormány azért vett annyit maga71 *
