Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

1834 / 61. ülés

284

Hatvanegyedik ülés Jan. 22-kén.

nah, mivel az oroszlány’ hatalmával hírt. Nálunk eredetileg igazságos volt ezen osztály, mert ugyan is ha az országgyűlésen ültek a’ fejedelem által kinevezett ’s az ö érdekeit képező emberek, ellenben a’fejedelem’tanácsában a’nemzet’válosztottjai ültek; de mi után ezen tanácsosok megszűntek ministerek lenni (mik eredetileg voltak) ’s a’ belölök alkotott kormányszék egy másod rangú subordinalt dicastcriummá aljasodott ’s itt az ország’ nyakán maradott, ekkor megszűnt a’ nemzetnek a’ törvénymegerősítés’ kormány által gyakorlott mívébei béfolyása; 's meg kell vala tehát azon befolyásnak is szűnni, melyet a’ kormány a’ törvény’ alkotásában, mely egyedül a’ nemzetet illeti, gyakorlott. De koránsem így történt: hé van nemzetünk előtt azon hely zárva, hol a’ törvények megerösítetnek, egyedül a’kormány’ emberei és idegenek által gyakoroltatik, mondhatnám, bitangoltatik a’törvény’ helybenhagyása ; nincs abba a’nemzetnek semmi béfolyá- sa. A’ törvény’ helybenhagyásának vagy elvetésének ’s meg nem erősítésének jusa már magában is sokkalta nagyobb fontossági:, mint a’ nemzet’ törvényalkotási joga; mert midőn az uralkodás az alkotott törvényeket, bár minő élénk köz kívánságnak ’s forró nemzeti óhajtásnak legyenek is szülöttjei, önkénye szerint fogadhatja vagy vetheti el, életnek ’s halálnak ura ö a’törvényekre nézve; ellenben a’nemzetnek törvényalkotási jusa csaknem egy puszta javasolhatási joggá van egybeszigorodva. Nem így volt ez hajdan, mert nálunk a’törvényhozás’ megerősítési jusában is a’nemzetnek oly hatalmas osztályrésze volt, hogy ha a’ fejedelem megújított nemzeti hivánság után is oly törvényt, mely a’ nemzet’ köz megegyezése által alkottatott, meg nem erősített, még is kötelező erővel biró törvénnyé vált. De most a’ kormány nemcsak hogy a’ törvényhelybenhagyás’ vagy nemhagyás’ jogát, a’nemzetet terhelve, hirekesztöleg gyakorolja, sőt a’ törvényalkotás’ jusából is a’nemzetet mind inkább ki akarja vetkeztetni; ’s már annyira ment, hogy a’ törvényalkotó nemzeti testületet, az országgyűlést, nagyára általa kinevezettek- böl alkotottá akarja tenni. És ha ez lehet, és lesz; ha, midőn a’nemzetnek itt csak QO választott képviselöji lehetnek, a’ kormány által tetszése szerint kinevezettek’ száma pedig 250-ent is felülhaladhat, -úgy nem keserű guny-e ezt nemzeti képviseleti testületnek nevezni? országgyülés-e az ilyen? ’s nem inkább lehet-e azt kormánygyülésnek mondani ?

Hogy mind e’ mellett is a’ jelen országgyűlésen nem folyt, és nem foly minden a’ kormány’ inye szerint, az valóban bámulásra méltó diadalma a’mostani kornak, fejlődött értelemnek ’s nemzetiségnek; mert — dicsőség a’ Magyarok’ istenének! — nem tudott a’ kormány magának szolgai lelkeket találni, kikkel a’ nemzeti érdekeket kénye szerint tiporhassa.

A’ regalistáknak már létezésük is az önkény’ mivé. Úgy van T. RR! mert nem a’ mostani értelemben ugyan, de regalisták, azaz, országgyűlésre meghivattak mi nemesekül mindnyájan egyformán voltunk, még pedig azon hivólevél által meghivattak, mely a’ Magyarnak királykát is királyi székére hívta: t. i. eredeti nemzeti jusunk által. Körülmények okozták, hogy ez idő’ teltével annyira változott, miszerint csak némelyek éltek azon jussal közvetlenül, mely minden nemest egyenlően illete. Az országgyűlésre személy szerinti megjelenés helyett képviseleti megjelenés jött divatba. Ennek következésében mindeneknek egyformán csak képviselők által kelle vala megjelenniük; de voltak hatalmasok, kik, mivel örökké a’hatalom teszen minden polgári változást, ezen polgári változást is a’ maguk hasznára fordítván, azon személyes just maguknak megtartották. Tör-