Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 62. ülés
294 H A T V A > K E T T (J D I K ü L É 3. Jan. 23-áü. j. Ih 3 tS t'elebb kifejezett uyilatkoztatásomat pártolni méltóztassanah. (Ekkor több k. hivatalosok au- mik kijelentése végett, hogy a szólóval egy értelemben vannak, feldllván, a szóló így folytatja beszédét) Itt állnak tehát azon férfiak, kiket önérzetük felment aprólékos rezzentségtöl, ’s mivel elég boldog valéli közérzetek’ orgánuma lehetni, ez arra bátorít, hogy egy nagy, egy hatalmas tribunált szólítsak fel: t i. egész hazám’ közvéleményét. ’S bár hangom annyi érzéssel bírna, hogy, határszikláin viszszhangozva, völgyeit áltrepülve, mint hazám’ öszves felelete térne vissza e’ terembe! De nincs szükség erre. Itt vannak a’ haza’ többsége’ képviselői, itt azon lelkes követi kar, mely ezerek’nevében szól, ezerek’ véleményének orgánuma. Ezeket szólítom tehát fel, mint a’ közvélemény’ személyesítöit, mondják meg: ha az Udvarhely-széki követ’ beszédének nem szavait, de szellemét fel tudám-e fogni? ’s ha mind az, mi abban netalán sértőleg érinthetné a’ k. hivatalosokat, reám illik-e? illik-e azon férfiakra, kik itten állanak? (Erre a gyűlés nagyobb része felkelvén, d szóló így végzé beszédét) Tekintetes KK. és RR! kijelentem ezennel, hogy ezen öszves felállása a’ lelkes követi karnak legjobb felelet beszédemre, ’s hogy azzal tökéletesen meg vagyok elégedve; töb száz ezerek’ véleménye hagyta ezennel helyben szavaimot, ’s valóban boldogabb érzéssel haza már nem térhetnék. Miután k. hivatalos b. Jósika Lajos atyánkfia követke- xendóképeu ascólott, kívánván ezen beszédét is jegyzőkön} \ be íg- tattatni: •< H* u 1 JÍ ,t Rövid beszédemet tekintetes nemes rendelt, nem ágy adtam elé, mint valami indítványt, mely vitatások’ tárgya lehetne; hanem mint a’ tegnapi napon tett béjelenté- semböl szükségesképen folyó egyszerű kijelentést. Azért az iránt az én részemről vitatásokba elegyedni helytelennek tartanám; mindazáltal el nem mellőzhetem most mind k. hivatalos b. Jósika Miklós urat mind nemes Kraszna vármegye’ főispányi helytartóját b. Bánffi László urat figyelmetessé tenni arra: hogy ámbátor mind a’ két tisztelt szónok úrnak mély általlátását, bölcs elitélését elismerni tudom; tudnom kell más részről azt is, hogy mint egyforma tekintetű országos tagok köztt közöttünk iskolai tanítás’, oktatás’ vagy talán megfeddés’ színének is helye nem lehet. Továbbá ugyan ezen két bezédek’ következésében kénytelen vagyok kijelenteni, a’ mit elébb mondott beszédemben az unalmas ismételés’ elkerüléséért ily tisztán kimondani nem akartam: t. i. hogy én mind nevelésem mind szokásom és természetem szerint oly testület’ tagja nem tudok, nem akarok lenni, hol akármi okból is sérteni szabad, ily cselekedet ellen felszólani hiba. 1"' ■ 'mogna ;•><’ .v :é iiislbssaJui.'ÁpB \ Ugyan a’ közelebbi ülésen fenn hagyván magának jusát alsó Fejér-vármegyei követ b. Kemény Dénes atyánkfia arra, hogy az ottan kijelelt tárgyra nézve ellenmondását Írásban a’ mai ülésre béadhassa; most úgy nyilatkoztatja ki magát, hogy a’ 229 szám alatti jegyzés’ felolvasásából értvén, miszerint jelentett ellenmondásának oka is, mely arra alkalmatosságot szolgáltatott, említve találtatik, ’s ezáltal kívánságának már elég tétetett; elikhIWjU» xu I
