Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 62. ülés
Háttá NKETTüDiK ü r, ú s Jan. 23-kán. Erre királyi kivafalos I). Jósika Miklós atyánkfia köt étkező jegyzőkönyvbe ígtattatni kívánt beszédét mondotta: 293 Tekintetes karok és rendek! Sokszor valánk már tanúi annak, hogy egyes személyek’ rezzentsége’küzdhomokjává vált ezen terem. Hallottunk itt szavakot félremagyarázva, általányos, néha feltételes nyilatkoztatásokat egyes személyektől önként magukra illesztetni. Láttuk, (a’ mi szinte racgfoghatlan ’s ostoba nem ész’ gyengesége’ hanem egyedül indulatok’ hevültsége’ káros következménye lehet) hogy egy nagy, egy késő unokákra ható ezélzás, milyen itt oly sokszor vala már, nyers szavak’ élénk árjába rejtve észrevétlen mcllőztetett élj midőn, mintegy fékezhetlen szenvedelemtől elragadtatva, egyes szavakon bíbelődtünk. Ez a’ jelen esetnek képmása, 's ily szempontból tekintem én némelyek’ tegnapi idő-’s helyelleni rezzentségét. Lehetett-e nem látni az Udvarhely-széki követ’ lelkes beszédében épen azon élénk szavak’ lep'e alatt, melyeket némelyek — meg nem foghatom, mi okból — (mondhatni szenvedelmi hévvel) országul magukra illesztettek, azon mély unokákra ható ezélzást, miszerint a’ szólnok valóban nem egyes személyek’ sértegetése’ kisded pályáján bolyong ott, hanem a’ k. hivatalosok’ jelen állása’, jelen öszvehivatása’ czéliránytalan rendszerét kívánta velünk éreztetni? itt van az oka az élénk kitételeknek, itt oka azon igen találó, habár kissé nyers, hasonlatosságoknak. Felszólítom hazám’ képviselőit, azon lelkes követi kart, melynek sorában valóban kevélyebb önérzettel ölnék, mint ezen a’ hegyen, hol a’ félreértés’, a’ kétfelé válás’, az egymás elleni rezzentség’ nem dicső harczát kell naponként, óránként csatáznunkj felszólítom, mondom, ’s kérdem: ha elég szerencsés valék-e az Udvarhely-széki követ’beszéde’szellemét felfoghatni? Kinek ezélzási ily messze hatók, hígyjük, nem fog az egyesekkel bíbelődni. » .fO> 77: a u Ezt előrcbocsátván, kijelentem részemről, hogy én az Udvarhely-széki követ’ nézeteivel a’ k. hivatalosok’ választása’ mostani rendszere’ tekintetében tökéletesen kezet fogok. Nincs ember, ki forróbban óhajtaná mint én, hogy hazánknak e’ részben képviselői rendszere mentülelébb egy gyökeres gyógymódon menne keresztül. i • > . jit Kinyilatkoztatom továbbá a’ felébb mondottak’ szellemében, hogy az Udvarhely- széki követ’ beszéde’ nemes ezélzását igen is tudám érteni j ’s hogy mind azt, mi ott a’ k. hivatalosok ellen mondatott, valóban legkisebb részben sem veszem magamra j mivel ki merem mondania az legkisebb részben sem irányoztatott egyes ellen, legkisebb részben sem illhet teám. Szép kiváltsága az önérzetnek ’s a’ tiszta lélekösméretnek az, hogy sértés oly nehezen férhet hozzá j ’s a’ mint egyrésztt több szerénységgel birok mintsem azt gondolnám, hogy az Udvarhely széki követ úr, midőn milliomok’ sorsára azámítáezélzását, akkor engemet egyest bolygatni akart volnaj úgy másrész« kifejezem itt, hogy előttem hazám’ köz érdeke oly nagy, oly szent, hogy semmisem vihetne arra, miszerint ezen teremet, melyben hazám’ köz tanácskozásaiban részt vehetek, egyes rez- zentségért elhagyjam,’s így azon idvezitő jogról—annak boldogításába béiolyhatni — önkéntesen lemondjak. n~ ód: Felszólítom ezennel azon k. hivatalos urakot, kik az Udvarhely-széki követ beszédét ily értelemben vették, ’s kik velem együtt annak szellemét lel tudták fogni, hogy Jegyzőkönyv. 74 : l ‘J1 / r
