Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 62. ülés
292 Hatvankettódik ü l íí s Jan. 23-kán. mondott kivétel nélkül gyaláztatik? Nézetem szerint, vagy az így beszélőt arra felszólítani : hogy hazafi kötelességénél fogvást az így lealatsonító vádat személyekre bébi- zonyítván az országot veszedelmes törvényhozóktól, a’ h. hivatalosokat, az egész ország- gyűlést őket lealatsonító tagtársuktól megmentse, és ha eztet nem cselekedne vagy cselekedni nem tudná, a’ hamisan vádolok ellen törvényeink által kiszabott büntetés alá vonni5 vagy, ha személy iránt való tekintetből, akár szorgos dolgok’ nem késleltetése’ tekintetéből ezt valaki, mint egyes személy, cselekedni nem akarná, legalább a’ Magyar előtt oly szent becsületérzés megkívánja, hogy maga nevét azok’ sorából líitörültetni kérje, kik ily szennyet magukról lemosni elmcllöznek. Ily elvből kiindulva cselekedtem én, cselekedtünk több k. hivatalosok, midőn nemes Udvarhely szék’ követe b. YV e ss s e 1 é n y i Miklós’ szavait úgy, mint beszédem’ elején mondattak, értettem és valójában érthettem ísy mivel (többek’ nevében szólok) így értettük, ily elvből kiindulva ujonan mondom: így értve a’ beszédet, így kelletett cselekednünk. Most, midőn a’ jegyzőkönyv’ felolvasása’ alkalmatosságával a’ tisztelt követ úr’ beszédét tisztábban értettük, és ebben nem a’ 1c hivatalosi kart hanem a’ kormányt vádolva lenni látjuk, tegnapi napon az elnök ö cxcjának feljelentett ké- relemlevéi’ beadását szükségtelennek tartom; a’ miben, reményiem, érdekelt több k. hivatalos társaim is annyival inkább megegyeznek, mivel azon szó által: „kormány“ mi és ki értethetnék? soha itt kifejezve nem volt, ,és én részemről sem személyre sem testületre alkalmaztatni nem tudom. Y’oltak továbbá nemes Udvarhelyszék’ követe’ felolvasott beszédében olyan dolog’ felvilágosítására tett egybehasonlítások, melyeket a’ k. hivatalosi kar, és annál ke- vesbbé én, ki a’ tisztelt követ úr’ társasági kölcsönös becsületmegadás’ kötelessége’ követéséről annyira vagyok biztosítva, czélzo-tt sértésnek nem vehetünk ; mindaz által, mivel több k hivatálos tagtársaim eztet, a’ mint értésemre esett, kedvetlenül vették, kötelesnek tartom magamot erről említést tenni; elégségesnek látván ennek elhárítására magam nevemben mind nemes Udvarhelyszék’ tisztelt követe mind a’ tekintetes nemes rendek előtt kifejezni: hogy egy országgyűlési tagnak barmokkali egybehasonlítása csak kedvetlen lehet. A’ .röviden mondottakot röviden befejezem a’ tekintetes nemes rendekhez intézett azon kérésemmel, hogy akár egy egész testület’ általányosan említett részét akár bármilyen fátyollal beborított egyes nem kinevezett személy’ nem bébizonyított lealat- sonítását úgy vegyék, mint egy ilyen (más kifejezéssel nem akarok élni) vád valójában érdemli; és hogy a’ vitatás alatti tárgyak’ elitélésével soha személyek iránti előítélet, soka ellenvéleményű személyek’ kisebbítése argumentumul ne szolgáljon, csak tisztán a’ dolgát magyarázó felvilágosító okok legy enek határozásaink’ talpkövei. â Mely kinyilatkoztatást a’ királyi hivatalosok közül e’ következők pártolták, neveiket is feljegyeztetni kívánván, úgymint: P. Horváth Dániel, Cserei Miklós, idősb Boér Antal, Macskási Pál, Gál Domokos, Homorod Sz. Mártoni Biró József, Le meny János, Donátit Sándor, b. Bornemisza János, Donátit György, Cserei Elek, gr. Teleki János, Túri Ferencz, b. Borne m is z a Pál, Balla M i h á I y, 1 h o- roczkai Sándor, Földvári Peren ez, Zeyk Lajos, Ugrón Gáspár, Malom Zsigmond, Pocsa Pál atyánkfiái.
