Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

Jegyzőkönyv - 1834 / 61. ülés

Hatvanegyedik ülés. Jan. 22-kén.

287

mert tiltja már azt a törvények’ törvénye: t. i. a’ nemzet’ boldogsága. Olyas mit pedig, miből absurdum válik, nemcsak hogy akkor nem lehet tenni, midőn azt a’ törvény nem engedi vagy említi, sőt, ha törvény parancsolná, úgy sem létezhetne; épen, mivel absurdum; mert a’ mi képtelenség, annak az ész’ átka alatt enyésznie kell: nem szörnyű képtelenségre vezet-e pedig a’ királyi hivatalosok’ ily szaparítása, mely a’ nemzet’ képviseleti gyűlését uralkodás’ emberei’ testületévé változtatná által?

• - • ■ ,f,..

De azt is merem állítani, hogy törvényünk a’ kormánynak a’ regalisták’ akármi

számmali kinevezését épen nem bízza önkényére; ’s hogy az ily nagy számmali kinevezés tisztán törvényelleni. A’ Leopoldi hitlevél’ 4-dik pontja nyilván mondja: hogy a’ felség az országgyűlésre nézve a’ gyakorlott szokást — „morem usitatum“ —megfogja tartani. Mi nevezetesebb az országgyűlésre nézve, mint annak kiegészítő részei; ’s miben lehet nevezetesebb szokás és fontosabb gyakorlat, mint a mi tagjai számát illeti? ’s ha lehet és kell valamire érteni a’ megtartandó mos usitatus-t, úgy bizonnyal arra: hogy minő számúak legyenek az országgyűlés’ tagjai? lehet is, kell is érteni. Már pedig a’ régibb mos usitatus, mely a’ Leopoldi hitlevél’ kelése után is egész 1791-íg létezett, az volt: hogy a’ királyi hivatalosok’ száma a’ választott küldöttek’ vagy is a’ nemzet’ képviselőji’ számát soha is felül nem múlta. Most tehát, ’s 17Q1 óta mindig, midőn ezen mos usitatustól az uralkodás eltávozott, törvény ellen, még pedig a’ Leopoldi hitlevél ellen cselekedett.

T RR! mind ezeket megtekintvén, nyilván kimondom: hogy a’ regalisták’ ily számmali kinevezése törvénytelenség, roppant sérelem; ’s épen azért szoros kötelességünk ennek eleven érzése, ’s orvoslásának óhajtása és sükeres eszközlése.- . . i ... .......I .! ... > h ■<;. • : ‘ •

é

A’ mi T. RR. a’ mostani regalisták’ kinevezése-’s tételemódját illeti: nem lehet tagadni, hogy rajtok van a’ törvénytelenség’ eredeti bűne és szennye; ugyan is a’ rega- listáknak törvény szerint törvényes gubernium által kell ajánltatniok; törvényes gubernium pedig nem lévén, törvényesen nem ajánltathattak regalisták; tehát törvényesen nem is léteznek. Ezen igazságnak T. RR. mindjárt az országgyűlés’ kezdetén nyilván kikellett volna mondatnia, ’s az volt volna egyedül valóban helyes és törvényes, hogy csak azok tekintessenek regalistáknak, kik már az 1811 -ki országgyűlésen regalisták voltak; a’ most ujonan kinevezettek pedig nem. Oly világos is volt ez, hogy hövetkezettségét igen is láttuk, ’s a’ T. RR. sem múlatták volna el e’ szerint rendelkezni; de az egymás iránti rokon érzés eltartóztatta a’ rendeket, hogy kikeljenek azok ellen, kik köztt, hála az égnek! sok jó hazafiak vannak. Midőn roskadó épületünk’ támogatására kell sietnünk, nem igen vizsgáljuk: a’ munkára velünk sietök valljon mind társaságunkba’s felekezetűnkbe tartozók-e ? csak hogy hiven vegyenek a’ munkában részt.

Miután már oly sok időn keresztül elnéztük e’ dolgot, lehetne e’ kérdést: miként neveztettek ki a’ regalisták? most is felelet nélkül hagyni; ’s talán nem lenne múlhatlan kötelességünk mikénti kinevezésükről szólani, ha hivatalosan kért, hivatalosan közlött ’s tudásunkra jött irományból nem lennénk kénytelenek azt tudni. Míg ez nem történt, és még nem láttuk ’s nem kellett olvasnunk, hivatalosan olvasnunk a’ kinevezésükről szóló irományokat, addig nem tudtuk, vagy tehettük hogy ne tudjuk mikénti kinevezésöket; de már most egészen másként áll a’ dolog, physice lehetetlen ten72 *

\