Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

Jegyzőkönyv - 1834 / 61. ülés

284

Hatva negyedik ülés Jan. 22-kén.

nalt, mivel az oroszlány’ hatalmával bírt Nálunlt eredetileg igazságos volt ezen osztály, mert ugyan is ha az országgyűlésen ültek a’ fejedelem által kinevezett ’s az ö érdekeit képező emberek, ellenben a’fejedelem’tanácsában a’nemzet’válosztottjai ültek5 de mi után ezen tanácsosok megszűntek ministerek lenni (mik eredetileg voltak) ’s a’ belölök alkotott kormányszék egy másod rangú subordinalt dicasteriummá aljasodott ’s itt az ország’ nyakán maradott, ekkor megszűnt a’ nemzetnek a’ törvénymegerősítés’ kormány által gyakorlott mívébei béfolyásaj ’s meg kell vala tehát azon béfolyásnak is szűnni, melyet a’ kormány a’ törvény’ alkotásában, mely egyedül a’ nemzetet illeti, gyakorlott. De koránsem így történt: bé van nemzetünk előtt azon hely zárva, hol a’ törvények megerösítetnek, egyedül a’ kormány’ emberei és idegenek által gyakoroltatik, mondhat- nám, bitangoltatik a’ törvény’ helybenhagyása•, nincs abba a’ nemzetnek semmi béfolyá- sa. A’ törvény’ helybenhagyásának vagy elvetésének ’s meg nem erősítésének jusa már magában is sokkalta nagyobb fontosságú, mint a’ nemzet’ törvényalkotási joga3 mert midőn az uralkodás az alkotott törvényeket, bár minő élénk köz kívánságnak ’s forró nemzeti óhajtásnak legyenek is szülöttjei, önkénye szerint fogadhatja vagy vetheti el, életnek ’s halálnak ura ö a’ törvényekre nézvej ellenben a’ nemzetnek törvényalkotási jusa csaknem egy puszta javasolhatási joggá van egybeszigorodva. Nem így volt ez hajdan, mert nálunk a’törvényhozás’ megerősítési jusában is a’nemzetnek oly hatalmas osztályrésze volt, hogy ha a’ fejedelem megújított nemzeti kívánság után is oly törvényt, mely a nemzet’ köz megegyezése által alkottatott, meg nem erősített, még is kötelező erővel biró törvénnyé vált. De most a’ kormány nemcsak hogy a’ törvényhelybenhagyás’ vagy nemhagyás’ jogát, a’nemzetet terhelve, kirekesztőleg gyakorolja, sőt a’törvényalkotás’ jusából is a’nemzetet mind inkább ki akarja vetkeztetni 5 ’s már annyira ment, hogy a’ törvényalkotó nemzeti testületet, az országgyűlést, nagyára általa kinevezettek- böl alkotottá akarja tenni. És ha ez lehet, és leszj ha, midőn a* nemzetnek itt csak 90 választott képviselöji lehetnek, a’ kormány által tetszése szerint kinevezettek’ száma pedig 2 50-ent is felülhaladhat, úgy nem keserű guny-e ezt nemzeti képviseleti testületnek nevezni? országgyülés-e az ilyen? ’s nem inkább lehet-e azt kormánygyülésnek mondani ? $

Hogy mind e’ mellett is a’ jelen országgyűlésen nem folyt, és nem foly minden a’ kormány’ inye szerint, az valóban bámulásra méltó diadalma a’mostani kornak, fejlődött értelemnek ’s nemzetiségnekj mert — dicsőség a’ Magyarok’ istenének! — nem tudott a’ kormány magának szolgai lelkeket találni, kikkel a' nemzeti érdekeket kénye szerint tiporhassa.

A’ regalistáknak már létezésök is az önkény’ mivé. Úgy van T. RR! mert nem a’ mostani értelemben ugyan, de regalisták, azaz, országgyűlésre meghivattak mi nemesekül mindnyájan egyformán voltunk, még pedig azon hivólevél által meghivattak, mely a’ Magyarnak királyát is királyi székére hívta: t. i. eredeti nemzeti jusunk által. Körülmények okozták, hogy ez idő’ teltével annyira változott, miszerint csak némelyek éltek azon jussal közvetlenül, mely minden nemest egyenlően illete. Az országgyűlésre személy szerinti megjelenés helyett képviseleti megjelenés jött divatba. Ennek következésében mindeneknek egyformán csak képviselők által kelle vala megjelenniük^ de voltak hatalmasok, kik, mivel örökké a’hatalom teszen minden polgári változást, ezen polgári változást is a’maguk hasznára fordítván, azon személyes just maguknak megtartották, lör-