Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 61. ülés
II A T V A N E G V F D I K Ü L F s. Jan. 22-én. 285 vényeink a'regalisták’ számáról, igaz, nem szólanak. Hogy régenten a' rcgalisták’ minő számmali kinevezése a’fejedelemre bízatott, nem csudálomj bátran is tehették ezt akkor, ’s inkább azt kellett volna kötelességévé tenni a’ fejedelemnek, hogy híjon rega- listákot. Volt ugyan is azon idő, midőn a’ kormány mind Erdélyben mind Magyarországon csak az oligarchákkal vesződött 3 hatalmas nemzetségek voltak a’ mind inkább terjeszkedni kívánt kir. hatalomnak irigy ellenőrei s félelmes ellenségi. Még akkor a’ nemesség’ nagy száma mind értekére mind értelmi fejlődésére nézve igen kevés fontossággal bírt, csak olykor, midőn a’ nyomások’ súlya ’s kiterjedtsége tömérdekre nőtt, mutatkozott a’ nagyobb számban köz lelkesedés, de többnyire az egyes hatalmasoknak volt a’ nemesség’ tömege eszköze. A’ törvényhatóságokban kevés erő mutatkozott, ’s szép hatásuk’ körét kevéssé használták. Ekkor természetes, hogy ezektől 's ezeknek küldöttjeiktől a’ kormány nem tartott3 könnyű volt ezekkel bánnia, ’s országgyűlésen is, valamint azon kivül, csak a’nagy birtokosokat nézte küzdő ellenének3 ’s következőleg épen nem volt hajlandó ezekből igen sokat gyűjteni az országgyűlésre 3 és épen ezért egész 1760-ig a’ 100-at (úgy emlékezem) csak egyszer, ’s akkor is kevéssel haladta meg a’ rcgalisták’ száma3 1759-ben csak 28, 1744-ben pedig (az uralkodásra nézve ezen oly nagyon nevezetes országgyűlésen) alig volt több 50 rcgálistánál. Később változott a’ dolgok’ állása, ’s miután a’ Mária Terézia’ nemzetiségtelenítő s zsibbasztó hosszas uralkodása a’ hajdan hatalmas oligarchákat, kiknek egykor érezbuzogány rezgett kezökben , (Haarbeitlisch) harbajtlis udvariakká szclidítette 3 miután az ellenszegülés’ szilaj lelke a’ fényűzés- udvari kegy- 's hivatalok után sóvárgás’ mocsárába fúlt 3 ’s miután az egykor erős szülők’ cl- puhúlt, eladósodott ’s elszegényedett ivadékaik eldődeiknek csak bünüköt tartották meg osztályrészükben: ekkor nem vala többé az uralkodásnak mit félni a’fő nemességtől, sőt ebben kereste, ’s fájdalom! kapta is segédeit a’ nemzet’ mind inkább fejlődő nagy tömege ’s a’ törvényhatóságok’ növekedő hatalma ellen. •• ff , i I ! , , » i' ii' Ennek volt következése: hogy 1791-ben már 144 puszta regalistát, a’ hivataluknál fogvást jelenlevőkkel együtt pedig 204-et nevezett a’ kormány. Akkori szerencséből szerencsétlenség származott 3 azon nagy számú kir. hivatalosok’ nagyobb része ugyan is lelkes hazafiakból állott, úgy hogy akkor nem a’ törvényhatóságok’ képviselőiben, hanem a’ kir. hivatalosokban volt a’ hazafi erő concentralva 3 ’s ezért megbékéltek az ország’ rendei azon képtelenséggel, hogy a’ törvényhozó testet nagyobbrészint a’ király által kinevezett tagok alkották. De miután 17Q2- ’s Q4-ben a’regalisták’ ezen nagyszáma, de nem nagy kárral létezett3 180Q-’s 11-ben nyilvánosabbá lett: mennyin voltak közülök vak orgánumai ’s eszközei az uralkodásnál^ nyilvánossá lett, miszerint a’ nemzeti képviselet’ szabad létezésének elkerülhetlen feltété: hogy regalisták vagy ne legyenek, vagy számuk nagyon is meg legyen határozva. Igen is életfeltéte, mert újra is mondom, nincs nemzetre nézve uralkodás’ kezében veszélyesebb gyilkoló eszköz, mint regalistáknak bármi nagy számmali kinevezhetése. Ha az uralkodás elég okos vagy ravasz ezen fegyvert jól használni, tömérdek annak hatása. És pedig fogja azt használni tudni, mert vagy ravaszság vagy okosság a- dott létet s tartja fenn létét világ kezdete óta minden uralkodásnak. Első tekintetre csudálatosnak tetszik, hogy egy uralkodó vagy uralkodás (minden esetre csak néhány személy, ’s csak ember) milliókon, ’s hasonlólag embereken tud uralkodni3 ennek kulcsa pedig nem egyéb, mint az emberi gyarlóság’ és indulatok’ okos használása. Erre a’ pénz mellett leghatalmasabb eszköz a’hivatal 3 ’s valamint egyfelől elkerülhetlen féltéJegyzőkönyv. 72
